Születésnapi vacsora

Családunk az étterem meglátogatása napján nem olyan kevéske születésnapot ünnepelt. Időpontra lefoglalt asztalunk volt, melynek megváltoztatásához nagyon rugalmasan álltak hozzá. Nem az az összebújós helyszín, nagy asztaltársaságokra tervezték az éttermet. Az étteremben sokáig csak mi voltunk, a helyi rádió zenéjét hallgathattuk a beszélgetés közben. Ez talán zavaró lehet, ha többen is vannak az étteremben, mert akkor már nagyobb a zajszint. Az italválasztékból bőven rendelhettünk volna, habár az üdítőkből a megadott mennyiségek igen kevésnek bizonyultak (2,5 dl). Tapasztalatom, hogy más éttermek is átálltak erre a „miniatűr” mennyiségre mely ár/érték arányban eltúlzott az ár irányába, éppen ezért ezt itt sem lehet egyértelmű negatívumként felsorolni. Viszont készítettek limonádét, melyben pont eltalálták a citrom savanyúságát és a cukor egyensúlyát. A beledarabolt narancsdarabok héjának keserűsége újabb ízeket adott a kellően hűs italhoz. Négy különböző ételt rendeltünk a 10-15 főétel közül. A felszolgáló hölgy mindegyik étel konkrét tartalmát kérésre ismertette velünk. Kb. 20 perc után megérkezett a megrendelt étel, mely mennyiségben és látványban is már beindította ízlelő bimbóinkat. Körbekóstoltuk mindannyian mind négy ételt és igazi íz orgiában volt részünk. A mustbalzsamecetes csirkemell méltó párja volt a tányéron egyenlő arányban csücsülő harsogó zöld saláta, melyet joghurtos kapros öntettel önthettünk nyakon. Talán egy kicsit több rukkola került a saláta közé, de a mustbalzsam édes, savanyúságával lágyan körbeölelte szálait. A mustáros sörben érlelt csirkemellben halványan, de érezhető volt a sör kesernyés zamata, amely omlóssá is tette a húst, és ehhez remekül illet a grillen pirított zöldségek (gomba, cukkini, paprika, padlizsán) garmadája. A balzsam és a fokhagyma csak leheletnyi íz élményt adott a sült zöldségekhez. A rántott borjúszelet – ahogy illik – a tányérról lelógóan borította be az alatta megbújó sült burgonya szeleteket. A panír valószínűleg nem csak a hagyományos liszt, tojás, zsemlemorzsa hármasából állt, mert a borjúhús viszonylag semleges ízéhez nagyon sokat hozzá tett. Egyetlen negatívumként meg kell említeni, hogy a hús klopfolásánál nem kellett volna annyira erősen ütnie húst a szakácsnak és akkor talán vastagabb maradhatott volna, igaz akkor nem lóg le édes, kiterülősen a tányérról. Az étel mellé dukált egy jó nagy adat vegyes savanyúság, mely tartalmazott mindent (almapaprika, káposzta, uborka, paradicsom, hagyma, karfiol, sárgarépa stb.), ami savanyúságként megjelenik a magyar étkezésekkor az asztalokon. Utoljára hagytam a háromféle sajttal töltött csirkemellet barack chutny-val és vadrizzsel. A barack chutny jó választás volt emellé az étel mellé társítani, mert a három sajt közül a kéksajt jellegzetes ízét még jobban kiemelte a többi íz közül. Azonban, ha valaki nem szereti a kék, rokfort típusú penészes sajtokat, az ne ezt az ételt válassza. A chutny nem csak a sajtot, de a vadrizs pörgőségét is „megolajozta” és így nem éreztük magunkat úgy, mint egy liba, akinek a torkán tömik le a kukoricát. Desszertet már egyikőnk sem kívánt, egyébként is várt otthon a finom túrós, gyümölcsös torta, így elégedetten, de nem kajakómától szenvedően hagytuk el az éttermet. Összességében tehát elmondható, hogy a kiszolgálás figyelembe vette az igényeinket, tájékoztató jellegű volt, az ételek, italok mennyisége (kivétel az üdítőké), minősége, valamint a hely megfelelően koronázta meg ezt a szép hétköznapi ünnepnapot. Aki nem a megszokott, magyaros ízekre vágyik, hanem szívesen kalandozik az ízek provinciai birodalmában és szeretne egy különleges napot is megkoronázni az próbáljon ki más ételt is az étlapról.