Mivel beszélgettünk, nem vettem észre azonnal, amikor letette az asztalra a tányérokat, hogy nekem nokedli helyett rizs köretet adtak. Nem nyúltam hozzá, azonnal szóltam, hogy nem rizzsel kértem. Ekkor jött az ominózus válasz: "JOBBAN JÁR, HA MEGESZI! ". Mivel így még nem szóltak hozzám étteremben, lefagytam, olyan váratlanul ért ez a beszólás, a többiek is csak néztek. Alapból egy megértő, nem kötekedő ember vagyok, de egy vendéglátásban dolgozótól nem ezt a stílust várom a pénzemért. E fenyegető szavak után, nem kértem a panaszkönyvet,kénytelen voltam elfogadni a rizst. Lehet, hogy elírták a rendelést, oké, lehet, hogy nem akarták kidobni az egy adag rizst, ok. Mindent meg lehet szépen beszélni. Ha fáradt, megértem. Mi is azok voltunk több órás repülőút után. Poharat is kérni kellett az üdítőnkhöz. Végül ettem valamennyit, majd kértem, hogy elvinném a maradékot. A séf "bácsi" hozott egy lezárt edénykében valamennyit a maradékomból. Meg sem mertem kérdezni, hogy mennyiért csomagolt. A párom fizetett, majd mentünk. Elköszönni nem tudtunk, mert senki nem volt kint. Sajnálom, mert egyébként ehető, házias volt a pörkölt. Meg kell becsülni a betérő vendégeket, hisz belőlük élnek. Ha pedig már belefáradtak, nincs türelem, be kell zárni.
