Ilyen ócska vendéglátás talán nem is létezik..

Nyár, asztalok, padok a fedett teraszon.
Felmegyünk biciklis öltözetben, öten. Illedelmesen köszönök - Kezét csókolom! - a fiatal [moderálva - a szerk.] felszolgálónőnek. Van-e szabad asztaluk? - kérdem. Nincs - válaszol és továbbmegy.
Ezt hallva a közeli asztaltársaság egyik tagja felajánlja, hogy ők már kérték a számlát és felszabadul az asztaluk. (Mellesleg a kb. 10 asztalból 3.-nál már a számlát várták.)
Elmentek, leültünk a helyükre. Előttünk 20 percig a szennyes tányérok, poharak. 20 perc után odajött a pincér és megkérdezte, hogy volt-e már rendelést felvenni a kolléga vagy a kolléganő. (Érdekes gondolat, mert előttünk a teríték szennyes...) Nem, nem volt!-mondjuk. Itla és ételrendelést egyben leadtuk. Az innivalót 15 perc alatt hozták ki, az ételekre 30 percet kellett várni. Az éttermi menükhöz szokott szememnek is kicsi adagok és a gusztustalanhoz közeli kinézet. A pácolt sertésborda borsos-mustáros ízesítéssel: elégetett natúr hús, a tetején kanállal szétkent mustár..
Mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől, hát megettük.
Szerettünk volna még innivalót, de a "Legyen szíves!", az "Elnézést!", a Legyen kedves!" mondatok nem értek célba, mintha a falnak beszéltünk volna. Feleségem - aki mindenkivel túlságosan is toleráns - felállt és a pincérek közlekedési vonalába elhelyezkedve leszólított egyet. Bájosan kért még két italt.
Két kávét is rendeltünk, mindkettőhöz műanyag keverőpálcikát adtak, de az egyik abból is leesett útközben.. ( A kávé finom volt.)

Megjegyzem, nem csak velünk voltak ilyen faragatlanok. Egy négytagú csoport is perceken át várakozott, tanácstalanul.

Összegezve: gyalázatos egy hely, ahol a minimális udvariassági formulákra sem adnak..