Szuperhétvége

Péntek délután Zala megye felé állítottuk a verdát. Irány Zalakaros, ott is a Karos Spa! Hála az égnek a rövid napos munkahelyi elfoglaltság nem fárasztott nagyon le bennünket. A zötykölődés a „jó minőségű utakon” erősen megviselte azonban ízületeinket, amit már a szálloda parkolójában megolajoztunk az útravalóul kapott házi pálinkával. A sort látva a szálloda recepcióján elszállt minden reményünk arra vonatkozóan, hogy gyorsan bejussunk a szobánkba. De míg mások ámuldoztak, s bódultak a friss liliom illattól, addig egy gyors taktikai cselnek köszönhetően már a kulccsal a kezünkben szlalomoztunk a liftek felé. Leszórtuk cuccainkat és egy pohár pezsgővel koccintottunk a megérkezés örömére. Sokat nem teketóriáztunk, fürdőruhába ugrottunk, s irány a welnes részleg. A környék legnagyobb szállodájának vízi birodalma valóban rászolgált bizalmunkra, melyet megelőlegezve választottuk ki kikapcsolódásunk helyszínét. A különböző medencéket váltogatva élveztük a meleg vízben a tökéletes ellazulást, vagy az energetizáló masszírozó vízsugarakat. Levezetésként úsztunk egy nagyot a hatalmas úszómedencében.
A víz lefárasztott kellőképpen bennünket, így nem is vágytunk másra, mint egy kis pihenésre a kényelmes ágyban és egy kis kényeztetésre. A vacsora idejét jelezte korgó gyomrunk, így óra nélkül is tudtuk, „itt az idő, most vagy soha”. Az étterembe leérve a látvány önmagáért beszélt. A roskadozó asztalok mellett a legkitartóbb fogyókúrázó is elcsábult. A levesektől elkezdve a desszertekig végigkóstoltuk a repertoárt. A kellemesen elköltött vacsora és a hozzá elfogyasztott finom bor nem hagyott lustálkodni bennünket, muszáj volt egy nagyot sétálni Zalakaros főterének útba ejtésével.
A séta végén megkönnyebbülve láttuk meg a város legnagyobb szállodáját esti kivilágításban. Most már tényleg nem vágytunk másra, mint egy kiadós alvásra a pihe-puha ágyban.