Almárium Bisztró Budapest

A pont kellemes alapzaj, ami mellett lehet beszélgetni, de a szomszéd asztal már nem hall. Az Almárium Bisztró nagy százalékban jól teljesített nálam. Van a helynek stílusa, nem egy “tele-klisé tucathely”. Viszont. Ami nekem mániám: egy étterembe se szabadna ilyen vékonylábú székeket használni! Innen üzenem. Ha csak eggyel kevesebb asztallal beérnék, már megoldhatnák. Kényelmes, stabil székek, amin lehet fészkelődni, hátradőlni, és amin nem úgy érzem magam, mint egy fogászati váróban. És stabil asztalok, amik – könyörgöm - nem billegnek. Valamint, kicsit hideg hangulata volt annak a teremnek, amiben mi ültünk, mintha tényleg egy Almáriumban lennél, azaz berakva a polcra az üveg mögé. Azt hiszem ez volt a kritika negatív része. A rendelt ételekkel mindketten elégedettek voltunk. Szuperek voltak. Előétel, főétel, desszert, mind fantáziadús ízesítéssel, megfelelő hőfokon, szépen tálalva. Abszolút profi. És, nem tudom, hogy ez random esemény-e vagy rendszeres attrakció, de egyszer csak elkezdett valaki zongorázni. Ez, és a barátságos pincér volt az este bónusza. Legközelebb másik termet/asztalt választok, de én vissza fogok menni. Összességében eddig az egyik kedvenc helyem Budapesten.

A dizájn barátságos, otthonos, a háttérzene tökéletes, (barátságos, hallgatható, nyugtató hatású jazz), ez így együtt masszív 5 pont az atmoszférára. A kiszolgálás jól indít, pincérünk kedves, udvarias, kommunikatív, később kollektív tegezésbe vált, ami furcsa, tekintve, hogy bőven a fiam lehetne, én meg magáztam. De vegyük ezt barátságosságnak. Ami rosszabb, amikor asztalunkhoz jön, hogy elvigye a számla-tárcát, amiben a visszajárót hozta, nem szól semmit. Odamész a vendég asztalához, mondasz valamit, bármit. Vagy eleresztesz egy mosolyt. Így aztán ez a szempont az öt helyett négy pont. Lenne. Ha nem adódott volna még egy gixer. De bizony adódott. A rendelt deci bornak is híja volt, elég sokat dolgozom borral, nem hinném, hogy tévednék. 8, jó esetben 8,5 cent volt az a deci. Holott sokkal fontosabb megnyerni a vendéget kicsivel többet töltve neki, mint az, hogy megspóroljunk 10 pohár bor után egy decit vagy más felet, a vendég meg úgy érezze, hogy madárnak nézték. Ettünk egy chilis csokimousse-t, ami élvezhető volt, kissé kötelességszerű, izgalommentes. Lehetett volna intenzívebb az a csokoládé, s karakteresebb a chili, amit őszintén szólva nem éreztem egyáltalán. A Creme calatan sem volt rossz, de azért ez is elmaradt a várakozástól. Az átlagosnál mindkét desszert valamivel jobb volt, 3,5 pont jóindulattal. Még nagyobb jóindulattal felkerekíteném ezt 4-re, ha a limonádéban nem éreztem volna szintetikus citromíz, ami vagy valami „limonádészörpből” vagy ipari citromléből eredt. Összességében így lesz egy potenciálisan 5 csillagos helyből lesz gyenge négy csillag. Mert azért az elfogadható ár-érték arány, a csodás atmoszféra, a jó borlap, a kézműves sörök (Kapucinus) miatt azért csak nem vagyok képes az arctalan helyek tömkelegébe belenyomni az Almáriumot azzal, hogy csak 3 pontot adok neki.

Az ár elsőre kedvezőnek tűnik, de nagyon pici adagokat tálalnak. Viszont minden étel isteni volt, külön kiemelném a libamell salátát. Nagyon finom házi szörpöket és borokat kóstoltunk. Ajánlom mindenkinek, mert igazán különleges fogásokat lehet kóstolni, viszont éhesen nem érdemes érkezni, vagy dupla adagot kell kérni.

Nagyon kellemes és hangulatos a helyszín, üde, napfényes fedett belső udvar, modern belső tér, a sarokban kis színpad zongorával, de van kinti nyitott terasz a dohányosoknak és egy diszkrétebb belső terem is (ez ottjártamkor ebédidőben nem volt használatban). 3 féle előételből/levesből, 4 főételből és 2 desszertből lehet összeállítani a menüt. Izgalmas, kreatív fogások, nehéz választani. A mosdó tiszta, kulturált, stílusos. De eddig tartottak a pozitív élmények, mert az ételek sajnos mindent leromboltak, a konyha jóval a várakozások alatt teljesített. A zúzalevesben a zúza nyers, rágós, kemény, egyszóval ehetetlen. A kevéske zöldségből a zöldborsó nem friss ízű, mirelitnek tűnik. A főétel pecsenye kacsamáj sütése sem sikerült, belül nyers, véres, ráadásul inas, rágós, bizonyos részein keserű. A köret karfiolos rizottó szétfőtt, ragacsos, pépszerű, s karfiolt csak apró nyomokban tartalmaz. Utolsó reményem, a desszert sem hoz feloldozást. A darafánk belseje csontkemény, még a recés steak-késsel sem lehet elvágni, a külső részeit is csak nagy küzdelmek árán. A hozzá adott szilvakompót finom, de kevés. A felszolgálónak nyilván feltűnt a csalódottságom és az otthagyott ételek is magukért beszélnek, azt mondja, jelezni fogja az észrevételeimet a szakácsnak, de kb. ennyi történik, a számlán mindhárom fogás szerepel, fizettem, és nagyon rossz szájízzel távoztam. Igazán sajnálom.