Valami finom szénhidrátot szerettünk volna enni a biztosnak tűnő, szép kinézetű helyen. Amint bementünk, és végignéztük a pult tartalmát, ügyet se vetettek ránk a mögötte álló kiszolgálók - hárman voltak - hanem tovább beszélgettek egymással. Végül a kirakatban pizzát sütő, nem tudom milyen nemzetiségű fiúhoz fordultunk, aki nemigen tudott magyarul, de nagyon udvariasan kiszolgált bennünket.
Ez egy másik boltnak tűnt, másik pénztárgéppel. Az emeleti mosdót használva megdöbbentünk, hogy semmilyen szappan nincs. Evés előtt ez nem mindegy. Lent említettük a "hölgyeknek", mire kiabálva megjegyezte egy sűrűn tetovált alkalmazott: "Nem is lesz, mert ellopják. Minek vegyünk? " Furcsán néztünk rá, majd alpári stílusban folytatta a kiabálva panaszkodást. Kit érdekel? Ez nem a vendégre tartozik. Enni szerettünk volna, de az asztalok, székek sem tűntek túl tisztának. Ez a hely szégyent hoz a Lipóti-cégre. Most már nem csodálom, hogy ott tartózkodásunk idején, szinte egy vendég sem jött be az üzletbe. Mi sem megyünk többé! Nagyon nem ajánlom!
Flegma elunt ki ha nem én kiszolgálás. Egyaránt mocskos az étkezőhely a mosdókkal. Mihamarabbi változtatásokra lenne szükség mielőtt elveszítenek minden vásárlót!
Na, ott lesz nekem a kávém! - mondtam magamban, ahogy ma átnéztem a Margit körúton a túloldalra, szép, nagy, csábító Lipóti pékség áll a Frankel Leó utca sarkán. Átsétálva és belépve, a valóság azért olykor eléggé kiábrándító. . . a pultos lány valami nénin berzenkedett éppen, hogy az mit akar itt, döntse már el!
Én meg néztem rá, hogy de mi közöm van nekem ehhez? Miért, mi kell? Nos, innék egy kávét. . . Milyent? Presszót, rövidet, feketét. Jó, lesz más? Talán egy sütemény. . . meg egy kis innivaló. El lehet venni, ott van. A választott mignonomat bevágta egy zacskóba. Itt enném meg. Hát aztán egye. Egészen útszéli volt a kommunikáció, a sűrűn tetovált lány vagy nagyon unta már a vendégeket, a munkahelyét, vagy eleve ilyen természettel áldotta meg a sors, de kellemetlen volt az ottlét, az biztos. Kérdeztem, hogy szalvéta van? Nincs! Itt van papírtölő, ha nagyon kell. A mignonos zacskómart úgy kaptam meg, "ha előbb kifizeti! " Te jó ég, miért, úgy nézek ki, mint aki nem fog fizetni? ? Az asztalok ragacsos koszosak. . . az ülőkék is morzsásak,,. a süteményes pultban egy rakás összetört sütemény. Mintha valami borsodi romafalu helyi kocsmájában lennék, olyan volt az egész. Két roma lány, meg valami maffiózószerű pasi, aki igencsak üzletileg telefonált nagyhangon és közben le-fel sétált. Néha úgy néztek rám megvetően, hogy mit keres ez itt még? A mignon teljesen kiszáradt volt, a papír elválaszthatatlanul beleragadt a süteménybe. . . a gyári multivitamin ital legalább olyan volt, mint bárhol máshol. Iszonyat barátságtalan egy hely.
A Frankel Leó utca és a Margit körút sarkán működő Lipóti pékség nagyobb, impozánsabb, hangulatosabb az átlagnál. Egyben kávézó is, szép berendezéssel. A kiszolgálás rutinos, próbálunk kedélyeskedni, őszinte elismeréssel dicsérjük a termékeket, az atmoszférát, lelkesedésünk nem ragad át a pultosra, talán fáradt volt, minden esetre erre a szempontra 3 pontnál többet nem tudok adni.
Vettünk 3 bajor croissant-t, előbb egyet, majd miután beleharaptunk, még kettőt. Még langyos volt, nagyon finom, és 220 ftért jó vásárnak értékeltük. Egy kaukazusi kefírt kértünk mellé, az is jó volt. Összességében ez megért nekünk 4 pontot.
A Lipóti Pékség egyik legújabb egysége a Margit híd budai hídfőjénél. Két szinten egy modern, tágas, szépen berendezett kávézó és bisztró. Természetesen árusítanak kenyereket, péksüteményeket elvitelre is, de itt a fő cél az volt, hogy leüljenek, itt maradjanak az emberek egy kis időt eltölteni.
Az egyik pultnál kell rendelni és fizetni, de a kávéért a pult végébe egy másik kollégához kell átmenni. Akinél viszont nem lehet fizetni. Ez még nem alakult ki frappánsan, kicsit kóvályognak a vendégek, főleg a külföldiek. Jól néztek ki a pultban a friss szendvicsek és a mutatóba elhelyezett limonádé. A kávé Julius Meinl, klasszikus, finom, erős. A cappuccino 590 Ft-ba került, kis adag. A galériaszinten dzsungelmintás tapéta, igényes, szép mosdó. Működőképes wifi, de a jelszót még lent kell elkérni a személyzettől, fent nem láttam kiírva. Citromos és narancsos kosárkát (290 Ft), valamint mézes krémest (4200 Ft/kg) ettem a kávé mellé. A sütik frissek, finomak, kitűnőek voltak. A kávét egyensúlyozva felvinni a galériára nem kis mutatvány, mivel karimáig volt töltve a csésze. Önkiszolgáló rendszerben működnek.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
