Első megálló

A vasútállomásról a belváros felé gyalogosan tartva esett útba a Pince Borozó, emlékeztem halványan a helyre az értékelések között, meg is álltunk egy kis pihenőre és felfrissülésre.
Ittunk 1-1 rozét, valamint egy pálinkát is (én azt nem, mert így is elég meleg volt).
A borozó egy meglehetősen sötét, kissé dohos, retró hangulatú pincében került kialakításra, a téglafalon vegyesen keverednek az italreklám táblák, molinók, illetve az igényesebb dekorációk borászattal kapcsolatosan, de régi címet, palackok, hordó is akad.
A hely nem volt drága, de kommersz választékkal rendelkeznek. Ételeket nem láttam.
A Pince Borozó arról híres, hogy van 3 cicájuk, akiket a terasz falán is megörökítettek. Igaz, a mostani 3 cica már nem teljesen ugyanaz, mert a falon lévő cicák közül már valamelyik elpusztult. Kiültünk a kellemes teraszra, amelyet az udvarban alakítottak ki elég sok asztallal, és hamarosan találkoztunk is két cicával, akik éppen a jól megérdemelt délutáni pihenőjüket töltötték az árnyékban.
Esténként népszerű a hely, főleg a fiatalabbak körében.