Névnapi vacsora

Névnapom alkalmából barátnőm hívott meg egy kis helyre vacsorázni. Kellemes augusztusi délután ültünk be a szentendrei Castrum Cafe&Restaurant teraszára, egy kiskutyával együtt. Rögtön jöttek is: a pincér az étlappal, egy kisfiú pedig a kutyusnak hozott vízzel. Feladtuk a rendelést, s bizony a kézbesítésre elég sokat kellett várnunk. Igaz frissen kellett sütni, a salátát akkor kellett összeállítani, no addig jól elbeszélgettünk, s kortyolgattuk az itókánkat. Nagyon finomat hoztak végül is, megérte várni rá. Isteni volt a rendelt fish and chips, semmi kifogásolni való nem volt se a hal, se a krumpli ízében, mintha az eredetit ettem volna Angliában. Barátnőm is meg volt elégedve az ő cigánypecsenyéjével, görög salátájával, csak a limonádéja hidegségével nem. Az én söröm kellemesen hideg volt, s a kiskutya is láthatóan jól érezte magát. Bizony besötétedett lassan, s a kellemes környezetből haza kellett indulnunk, pedig még lett volna beszélgetni való. Abban állapodtunk meg, hogy jövünk még ide.