Nagybányai festőiskola

Boromisza Tibor a nagybányai festőiskola kevéssé ismert alakja, bár számos festményét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki, illetve romániai múzeum, bevallom, számomra nem volt ismerős a neve. Egykori szentendrei lakóházát és egyben alkotóműhelyét rendezték be emlékszobaként az örökösei. Irigylésre méltó helyen élhetett, ugyanis közvetlenül a Duna-parton található a kedves házikó. Ma már főként vendéglő sor épült ki itt a városnak ezen a részén, ezek után, a kissé csendesebb részen található az emlékszoba, egy hagyományos földszintes parasztházban. Az ablakok és a bejárati ajtó is a Dunára néz. Az emlékszobában a festő alkotásain kívül bútorait is láthatjuk, melyeket saját maga tervezett. Életének 2 szakaszában élt Szentendrén, a 20-as években, majd 1954-60 között ebben a házban, egészen haláláig. Kezdetben szecessziós, majd poszt-impresszionista és poszt-nagybányai stílusban festett, főleg tájképeket, néhány önarcképet is. Az emlékszobában a szentendrei képek mellett keszthelyi és hortobágyi festmények is kiállításra kerültek, valamint személyes dokumentumok, emlékek. Csak a nyári szezonban tartanak nyitva, szombaton és vasárnap (vagy előre be kell jelentkezni, ha máskor szeretnénk menni).