Bakonyi Gyilkos-tó Ugod

Szerencsére az erdészeti utak a száraz nyári időben egész jól járhatóak, így a hosszabb kerülőúton is sikerült bejutni, aztán visszafelé már tudtunk menni az egyszerűbb és rövidebb erdészeti úton. Persze akik nem ilyen szalonturisták, azok biztosan végig gyalogoltak volna, hát mi a 3 gyerekkel egyelőre lájtosan adjuk elő ezt a túrázást, de azért fokozatosan egyre hosszabb utakat tudunk bevállalni. A Hubertlaki kulcsosháznál tettük le az autót, innen már csak gyalogosan lehet továbbmenni, de nincs 1 km a sétaút az árnyékos erdőben. A környéken több táborozó, kiránduló gyerekcsapattal találkoztunk, a kulcsosházban és a tónál is. A 80-as években kialakított mesterséges tavat eredetileg vaditatónak szánták, a völgyben egy mesterséges gáttal zárták el a víz útját. A Hamuházi-séd forrásai által táplált tó egy egykori égeres erdőt borított el, ennek állnak ki a csonkjai, törzsei a híres erdélyi Gyilkos-tóhoz hasonlatos módon, megkapóan szép környezetben. A tónál padokkal, asztalokkal egyszerű pihenőhelyeket alakítottak ki, a kis hídon átkelve a Szt. Hubertus emlékhelynél tűzrakó helyet is találtunk. A part menti mocsaras, nedves részen gőtét, békát figyelhetünk meg, kis szerencsével.