Kívül-belül

A kastélyok mindig két- vagy többesélyesek, néha bejutsz valamelyikbe, sokszor viszont nem, egyre többször meg még a kertjükbe sem, mert elkergetnek a kutyák meg a magánhadsereg! Na, de ZigZag már bekertelte magát ide, én is megjártam már párszor, de volt valami halvány remény, hogy az év bizonyos napjain kinyitják, nem kell betörnöd, egyszerűen nyitva van és kész. Mint ahogy most is volt. Ezért aztán nem csak én porzottam oda lélekszakadva, hanem még sok-sok más magyar is, hogy áááá lássuk a kastélyt bentről! Ehhez végig kell állva szenvedned egy-egy háromnegyedórás előkészítő előadást, ami nem baj, hogy van, de az ilyen ismertető előadás mindig ahhoz van mérve, aki még nem tud semmit, most érkezett a Földre egy csészealjon, és akkor indokolt is. (De pl. ha már az ötvenedik zsinagógába jársz, azért csak ráunsz arra, hogy azzal kezdjék, hogy mit jelent az a szó, hogy zsidó..) Tehát akkor átlépném a Prónay családról szóló ismertetőt, szóval az ő munkásságuk által lett benépesítve újra ez a vidék, hozatták a szlovákokat északról, meg velük az evangélikus hitet, aztán egyszer csak puff, mindenki magyar lett. Durván gazdag volt a család más bőrén, csak példa rá, hogy azért építettek be inkább műmárványt az igazi helyett, mert akkor a műmárvány volt a drágább, és hát kivagyiság Nos, megpróbáltam az 50-60-70 idegen csellengőt lehagyni a képekről, valahogy sikerült is. De tömeg volt, az biztos! Viszont mindenhová mehettél, a pincétől a padlásig. Hát ilyen így néz ki most a Prónayak hajdani kastélya, akikről talán egyfelől az jut eszedbe, hogy Prónay naplopó, másfelől meg talán a Rongyosgárda, az emberek megkínzása, tömeggyilkosság, másoknak meg biztos az, hogy Sopron vidéke visszatért Magyarországhoz. Jó kis kastélytúra volt, bizony!