Ugor étterem értékelései

Jellegzetes albánpékség-kínálat, nem túl barátságos kiszolgálással, este lévén már egy csomó dolog elfogyott a polcokból, de amúgy a hely tisztának tűnt, ott is fogyasztottunk leveles tésztákat, üdítőt, kávét, meg el is vittünk haza valami sósabb termékfélét. Nem volt egy maradandó élmény, a hely közvetlenül egy sváb pékség tőszomszédja, biztos jól megélnek egymás mellett. Ajánlom is, meg nem is.

A blokkon is ez van, a netes bejegyzések meg Tatabányát emlegetik. Szerény ebédünk volt, hagymakarikák, sültkrumplik, burgerek az autóban szerencsétlenkedve. De hát ez a járvány. Kértem villát is a rendelésnél, rajta is van a blokkon, de a zacskóban nem volt benne. Maszk fel és vissza egy villáért. . . hát így élünk most.

Babgulyás, bográcsgulyás, vaddisznópörkölt. . . mi kell még az éhes embernek? Egy asztal megürült, odatelepedtünk. Pincér jön-megy, hozzánk nem annyira. . . idő telik. Sok kutya van a teraszon, fél Budapest kutyáit idehozták. De bent, a panzióban is vannak, szóval ez egy panzió, étterem meg kennel egyben. Mikor eluntam, odamentem a bográcsos srácokhoz, hogy ehetnénk itt valamit? Nem, az nem úgy megy, hanem a pincértől kell kérni. De tőle nem tudunk, nem áll szóba velünk. Némi ki-be mászkálás után mégis odamentem újra a bográcsos srácokhoz, kissé erélyesebben, hogy vendég vagyok, fizetnék érte, lehet itt enni valamit? ? Erre azt mondta a gyerek, hogy jól van, akkor majd ő hoz ki nekünk, melyik asztalnál ülünk… mondtam. Erre odajött a pincér az asztalunkhoz, hogy nem olyan jó, ha a bográcsosoktól kérünk enni, mert tőle kell. Mondtam, hogy tőle viszont nem tudunk, mert nem jön ide. Kicsit megcsúsztunk, mondta az alkalmazott. De közben már a bográcsos fiú hozta is a két tálat, egy tányér babgulyás, egy tányér bográcsgulyás… közben szépen kilötykölődött valahogy, az alatta lévő szalvéta átázott. Kiabáltam a pincérnek, hogy már megvan, ne hozzon! Később kaptunk evőeszközt is, de én nem tudtam levakargatni valami rászáradt anyagot a kanál aljáról. Hát itt így megy ez. A panzió, az étterem környéke elképesztően lepusztult, gazos, sáros, szemetes, lomos, a terasz alá van begyömöszölve mindenféle hulladék, meg a hátsó udvarra. Viszont jegyezzük meg az étellel mindketten nagyon meg voltunk elégedve, az finom volt! Az ajtóban ki van írva, hogy maszk viselete kötelező. És van pincér, akin van is! A dolgozók többségén viszont nincs. A vendégek többségén sincs, bent, a zárt térben, de ez senkit nem zavart, úgy látszik. És mindezért még felszámolnak szervízdíjat is! Na, ezt már több, mint túlzásnak éreztem.

Kínai étterem, bemész, senki sehol, ajtó hangosan jelez, ilyenkor az ember zavartan ácsorog, hogy mitévő legyen, aztán végül előjön egy hölgy lentről vagy fentről a lépcsőn és maszkot húz, mivel rajtam is az van, mivel csak így léphetek be. A kínálat nem túl széles, itt nem fogok tésztát enni, ahogy szoktam, mert nincs. Valami maradék zöldséges rizst lehet kikaparni egy tartóból, meg fele krumpli, fele rizs. . . hát akkor ma így. Savanyúság? Előre bedobozolva. Szeretem ezt a fajta csípős káposztát, de ez valami tartós volt, vagy mi a műanyagba, kissé benzinízű volt, nem is ettem meg mind. Aztán jött a mangóízű, nem mangó üdítő. Hááát, szomorkás egy látogatás volt az őszi estében. A net szerint ez egy pompás, kitűnő, elsőrangú kínai éterem, a legjobb kajával. Hát, mit is mondjak. . . eltérőek az igényeink. Az evőeszközök, ahogy kikandikálnak a hegyüknél fogva a tartóból. . . majdnem nem ettem, de aztán a nővel megegyeztünk, hogy elmosok a mosogatónál egy villát és akkor eszem. Így is történt. Egyébként a kínai hölgy roppant bájos és kedves volt. Az étel meg középszerű. Vagy még az sem. Ár olcsó, de hát ez a Baross tér, este. . . Bent, a kis belső térben magányosan megeszegettem a levadászott kajámat.

Én rákocskákkal kértem a zöldséget, finom csípős volt és rizzsel egész élményszerű. Nálam javított a hely egy pontot.

Azt hiszem, meccs volt a környéken, a közönség egy része idejött át, ööö, hát olyan is volt a közönség kissé, mint egy falusi meccs, de inkább beültünk a belső részbe, a lány nem sokat törődött velünk, oda kell menni a pulthoz, kérni, aztán elviszed sajátkezűleg az asztalhoz. . . kártyával nem lehet fizetni, csak készpénz, de az ára nagyon olcsó. Négy üdítő, meg két kávé, ami azért bűnrossz volt, ismerjük el, összesen nem volt 1000 forint. Azt hiszem több szót nem érdemel a hely.

Így aztán a kastély és a park meglátogatása után nagyon nagy kedvvel mentünk le a lépcsőn helyet foglalni az étteremben, ami hangulatos, stílusos hely, figyelmes és kedves felszolgálókkal, a választék nem túl bő, de nagyon igényes, szerintem mindenki találhat itt kedvére valót. Én erdei gombás levest ettem, ezen volt egy kanál zöldolaj is, amit nem hiányoltam volna, mert egy fokkal jobban rátelepedett a gomba ízére, mint kellet volna, de így is kitűnőre vizsgázott a fogás. A másodiknak kért zöldséges szarvasragu dödöllével szintén említésre méltó élmény, ritkán eszem jó dödöllét, ezt rendre elrontják, sokszor még az ország nyugati megyéiben is, itt viszont abszolút megfelelt az elvárásnak, Jól egészítette ki a szarvas vadhúsát, illett a helyhez, az őszi időhöz, szóval ez így volt kerek. Feleségem sertéskarajt libamájjal, feketeerdei sonkával fogyasztott, meg voltunk maximálisan elégedve! Köszönjük a szíveslátást, ilyen helyre bármikor öröm visszatérni, és jó lelkiismerettel ajánlom mindenkinek!

Bent nem annyira önkiszolgáló ez, napközis tálcával járhatsz, tologathatod a polcon, és kérhetsz, ami van. A menü vonzó és olcsó is. A és B variációban létezik. Mégsem azt kértem, hanem rántott disznóhúst, petrezselymes burgonyával. Ez így 1500 forint, meg hozzá a hűtőből üdítő még vagy 300 valamennyi. Nem drága. Csak nem jó. Elkeserítően semmilyen ízű kaja volt ez, a petrezselyem volt a legdominánsabb benne, a többi mind jellegtelen. Próbáltam sózni még, hátha. De az is lehet, hogy csak rosszat választottam. Az üzletben senkin nem volt maszk, kesztyű, kézfertőtlenítőt sem láttam sehol. Mindenki oroszrulettet játszott, úgy látszik.

Ami nem volt annyira jó, azok már a falatkák voltak, mintha a panír kétszer akkora lett volna, mint amekkora benne a falatka, de sebaj, a KFC-ben a panír is finom, azért - is - járunk oda. Amivel problémám volt, a sivár hangulaton kívül, hogy nyilván nem az angol leányneveldékből vesznek fel oda lányokat, persze, ez nem is elvárható, de hogy hangosan b**megezzen unalmában az egyik a többinek, az azért nem annyira vonzó, lévén én a nagy csendben, egyetlen vendégként ki vagyok szolgáltatva annak, hogy hallgassam. Később bejött egy igen nagydarab, kövér lány, amolyan kényszeres evő, pont mögém ült, pedig elég sok üres asztal volt, de így legalább elterelte a figyelmet a pultról. Ugyanis hangosan evett.

Kisuhanni a városból délután nem egy könnyű dolog, a kétsávos 7-es dugig van, így jött, hogy egy kicsit el is néztem a kijáratot. Valami nagy-nagy kitáblázásra számítottam, hát, nem így lett. A GPS egy bicikliszerelő műhelybe irányított le, ott először nem nagyon tudtak róla, aztán jött valaki, aki tudott, el is küldött tovább, én meg kínomban a Garden étterem parkolójában kötöttem ki, ahol némi kiabálás után kiderült, hogy ők be vannak zárva, de menjek csak visszafelé arra… szóval, kalandos volt a megérkezés. A zöld bozótdzsungelben meg is találtam a csárdát, Két vendég beszélgetett a teraszon, sötétedett, hát inkább beültem. És… le a kalappal! A hangulat barátságos, kellemes zene szólt végig az étteremben, a felszolgáló nagyon udvarias, tényleg tudja, mi a szakmához tartozó jómodor, helyet választottam, egyébként minden asztal szabad volt, és gulyáslevest rendeltem, majd kacsacombot káposztás cvekedlivel. A gulyás először nem olyan volt, mint képzeltem, túl szabályos kockák voltak zöldségből meg húsból, nem volt szétfőve kicsit sem, ahogy szerettem volna, de evés közben jön meg az étvágy gulyásnál is, kanálról kanálra jobban ízlett, és még csípős kiegészítőt meg kenyeret is kaptam hozzá, kérés nélkül! A felszolgálón végig maszk volt, ahogy rajtam is, amikor éppen nem ettem. Manapság ez a kölcsönös tisztelet egyik jele. Rendkívül tetszett, hogy a felszolgáló úr minden kérésemet külön megköszönte, ahogy a világ halad, inkább a tahó pincérekből lesz egyre több, ez a hely meg itt egy üdítő kivétel. A kacsacomb kiadós volt, remek cvekedli került alá, éppen annyira volt édeskés, amennyire kellett, a ropogós bőr a kacsán éppen annyira volt ropogós, amennyire a legélvezhetőbb! Nagyon jól is laktam, egy tonic kísérte csak mindezt, lévén autóval érkeztem, a hely rendkívül kellemes benyomást tett rám, és nyugodt szívvel ajánlanám mindenkinek!