Ugor étterem értékelései

Nem látszik rossznak, meg jónak sem. Egy próbát megér. Gondolkodtam is azon, hogy vajon ki járhat ide? Előtte nem lehet parkolni sehol, gyalogos forgalom ezen a vonalon szinte minimális. Aztán rájöttem persze, ez egy kedélyes találkozóhely, valószínűleg törököknek, barátságos disputák zajlottak a fejem felett, vegyes, keleti meg magyar nyelven, de mindenki a vasárnap békéjében mártózott, meg hát ettünk, amit találtunk a pultban. Én azt hiszem, egy brassói nevű dolgot ettem, a brassóit igen sokféleképpen képzelik a legkülönbözőbb helyeken, ez itt pl. nem krumpli és hús egybedolgozott keveréke volt, hanem hagymás húsdarabkák, sárgán, valószínűleg sáfránnyal elkészítve. Úgy, hogy kérni kellett hozzá külön köretet is. Ez speciel török rizs volt, így ettem megelégedetten, kértem ugyan hozzá egy tányér dzadzíkit is, de azt ott is hagytam, nem azért, mert nem volt jó ízre, hanem azért, mert valami igen szokatlan összetevők voltak benne, amit a sűrű, fehér joghurttól nem láttam. De nem akarom azért szidni, mert nekem szokatlan volt, nem passzolt valami benne, de csak nekem, ennyi történt. Amúgy nagyon olcsó és nagyon bőséges volt az ebéd, még egy üdítőt is ittam hozza és alig került valamibe. A kiszolgálás is nagyon rendben van.

Egy nő és egy férfi szolgált ki a pultnál, és rendkívül kedvesek voltak, így maradt meg bennem. Láttam, hogy inkább édes sütemények vannak a fronton, de valami sósat szerettem volna, kaptam is egy amolyan sós batyut, meg nem esküdnék rá, hogy mi volt benne, de friss volt, puha volt és finom. A kávét nagyon ízléses fatálcácskán kaptam, a helyre jellemző dizájn, keleti zene szólt a hangszóróból, spirituális hangulatot keltett volna, ha több időm van még itt bambulni, de nem volt. Egy ezrest fizettem ezért itt, de nem éreztem magam csúnyán megkopasztva. nem olcsó, de nem is tartom nagyon drágának.

A sarkon közvetlenül van egy bár, ivó jellegű rész, középen egy amolyan cukrászda, a vége meg egy önkiszolgáló étkezde. Össze-vissza szedegethetsz bármit, a leves egységáras és edényfüggő, a második meg súlyra megy, akármit eszel, 33 forint egy deka, felteszik a mérlegre és annyi. Én brokkoli krémlevest mertem magamnak, azután burgonyaköretet, majd két elfogadható méretű marhahús-szeletet. Ezzel rendesen jól is laktam és került az egész 1290 forintba, rendes, tiszta helyen, nem egy szélfútta büfében, tiszta evőeszközökkel, kényelmesen. És finom is volt. Utána átsétáltam az ivó részbe, ott egy pohár csapolt Staroprament kértem, amit bájos ügyetlenkedéssel töltött ki a nem túl rutinos, de kedves kislány. Ez sem volt drága és ez is jólesett. Szóval, a fentiek alapján simán ajánlom a helyet bárkinek!

Itt lent pici hely van, de van galéria, fel is lehetne menni, de a fene mászik fel ilyenkor, amikor amúgy sincs rajtam kívül vendég a két asztalnál. Az étel jó, nem túl izgalmas, megöntözöm kevés szójával, ehető, nem drága, a villák-kések úgy vannak a tartóban, ahogy utálom, de van műanyag is, meg fém is és láthatón a fém elég tiszta. Bár ilyen vírusfertőzéses időben. . . kártyával lehet fizetni.

Azért ez itt mégis valami más, megkóstolva, és nyilván ettem már pár száz helyen rántott csirkét, azért ez mégis egy különleges kategória! És tegyük hozzá, kiváló a mártogatós is, a köret is, nincs ezzel semmi baj! Az árával is meg vagyok elégedve! Külön jó, hogy előtte géllel fertőtlenítheted is a kezed a pultnál, meg még fertőtlenítő kendőt is vehetsz el a készletből. A favilla is figyelemre méltó, környezetbarát. A hangulat jó, a srácok egyfolytában dolgoznak, és még le is tisztogatják rendesen az evőpolcokat a vendégek után! A falon az étlap csupa káosz, ha nem vagy vele a topon, akkor egy fél óráig is csak nézed, hogy mi a fenét is kéne itt enni, mert nem egyértelmű. De majd megszokod, ha ízlik. Később gond lesz, ha a hely beindul, várakozó, mobilozó, élére állított emberek fognak ácsorogni az icikepicike területen, hogy hátha meghallják egy fél órán belül a nevüket, mert a rendelés, a folyamat munkaigényes, nagyon lassan készül, még akkor is, ha sürögnek-forognak vele. Ez majd visszaüt, de addig is, hajrá!

Mindegy, hogy erdélyi ízek, vagy Boszorkánykonyha, amúgy is éhes voltam. A hölgy, aki bent volt, sokkal inkább erdélyi a szavai alapján, és nagyon kevésbé boszorkány. Amúgy szívélyes volt a fogadtatás, bemutatták a kínálatot, már sötétedett is a késői ebéd mellé, de azért volt választék. Én a libacombot találtam vonzónak párolt káposztával. Nem is volt rossz, jól esett. A belső tér eléggé eklektikus, néhány bácsi, akarom mondani öregúr kártyázott s sarokban békebeli időket idézve. Azt hiszem, a nehéz konyhaszag az jellemző, mintha ez lett volna az egyik benyomásom. De úgy rémlik, megfizethető, kedélyes hely, a férfi, aki ki-jár és ott dolgozik, talán szakács, olyan matróz-benyomást keltett, úgy is volt öltözve. Lehet, hogy az erdélyi tengerek miatt.

Hogy mégis írok róla, az azért van, mert az étel, amit kaptunk, bőséges volt és minden igényt ki is elégíthetett, viszont nem volt fogalmam sem a kínálatról, alternatív lehetőségekről. Azt sem tudom, érthető okokból, hogy itt mi mennyibe kerül, a kiszolgálás rendkívül kedélyes volt, miután kiderül, hogy milyen italt iszom szívesen vagy milyent nem, kérés nélkül jött minden kanyarban az új üveg Pilsner Urquell, és nagyon oldott volt a felszolgáló is, ez tehát kifogástalan. Az talán nem annyira, hogy a férfi WC ajtaján derékmagasságban folytonossági hiány volt, aki ott elment, pl, egy megfelel magasságú gyerek, az láthatta a bácsikat pisilni, ha akarta, de ez csak egy megjegyzés, végül is, jó hely ez, de azért ne ide vidd romantikus vacsorára a kedvesedet. Van mellette egy sivár sportpálya is, meg valami építkezés is zajlik éppen.

A kiszolgálás hibátlan, a hely hangulat békebeli polgári, mondjuk az egy icipicit túl közvetlen, hogy mindig hangosan magánéletet él néhány dolgozó meg bennfentes a pult környékén, de igazából nem zavart. Sok helyen olvastam már, hogy ez itt túlárazott. . nem, ez itt nem túlárazott, csak nem egy útmenti büfé vagy bádog kifőzés, hanem egy valódi étterem. És az egy másik kategória. Minden fillért megért, az adag bőséges, visszavágyós hely!

Srác (mint szinte mindenhol ezzel a jelenséggel találkozol) új éppen, elbizonytalanodik, adna menüt is, de nem hiszi, hogy a narancslé lehet benne. Hát jó, legyen valami kóla. Akkor a menü mellé, még külön egy narancslé? Nem, nem, vagy narancslé, vagy kóla. Tapasztaltabb felettes odajön, persze, itt így meg így, semmi akadálya, persze, hogy lehet menüben narancslé. Közben készül is. Kb. 2 percig ácsorgok a kis jegyemmel, aztán már világít a tábla, nyert, meg is kapom az egészet. Leülni már nem annyira egyszerű, viszonylag szűk a hely és kevés, gyerekek ücsörögnek szokás szerint, néha fogyasztás nélkül a székeken. Aztán lesz egy asztal. Meg is eszem, nem is rossz, nem is kevés, a szokásos, kb. 1000 forintért kb. eleget is ettem. Szürcsölöm a maradék narancslevet. Biztonsági őr egyenként elveszegeti az asztalról a tálcákat és elviszi, mielőtt még a vendégnek kellene. Látom, más asztalokról is, frissen. Takarító hölgy idős, szolgálatkészen áll, hogy a kiskisasszonyok és a fiatalurak után letörölhesse az asztalt. Közben szemlesütve félreáll az újabb fiatalurak elől, akiket nem szeretne akadályozni a haladásban. Ez itt valami új társadalmi elosztás, munkamegosztás. Az asztalok így folyamatosan használhatóak lesznek megint a kiskisassonyoknak meg a fiataluraknak nem kell bepiszkolniuk a kezüket a szennyes edény visszavitelével.

Kérdezem, hogy nem baj-e, ha ilyen sokfélét kértem. Mert, hogy vagy 6-7 összetevője van az attrakciónak. Kérdezem, először is, hogy kártyával tudok-e fizetni. Igen, lehet. Jó, leülök hát és várok a hívó szóra. Közben ez is készül, meg az is. Furcsa nő ül az asztalomhoz, nem eszik semmit, csak kijelentést tesz. Hogy az a g*ci ráuszította g*ci kutyáját, és rohadjon is meg. Zavarban vagyok nagyon, mert mit feleljen erre az ember? ? Egy speciális nyolcadik kerületi népréteget képvisel. Inkább nem szólok. Egy másik asztalnál, egy idősebb gyári munkás, amolyan nyugdíj előtt álló kopasz olvasztár vagy rakodó, felkiált cérnavékony hangocskán, hogy őt ám éppen most eljegyezték! És felmutatja a plégyűrűket az ujján. Nem baj, eszünk, meg várunk tovább. Kint az utcán, a sötétben valaki azt kiáltja, hogy persze, hogy szokott venni kábítószert. Azután megjött a kész kaja is, nem volt egy világszám, de jóllaktam vele alaposan. Ittam hozzá egy baracklevet, aztán irány a civilizáció egy másik szegmense.