Ugor étterem értékelései

Nyalogatás közben aztán még le is ettem magam, ezért meglátogattam egy gyors kiöblítés erejéig a mellékhelyiséget, az is kifogástalan. Jó a hangulat, érdekes a hely, sajátos lehet a pályaudvari átmenőforgalom.

Nekem nagyon szimpatikus házaspár voltak. Mosolygós, szolgálatkész, szívesen segített, ajánlatokat tett a férj, gondosan készítette el a marhahússal kiegészített salátámat, amit jól válogattam össze, mert fokhagymás-kapros mártással elég finom is volt. A végén az úr elment, de közben meghagyta a feleségének, hogy jó srác vagyok, adjon ajándékba egy nagy limonádét is, így is történt, azután a hölggyel is eltársalogtunk amúgy nemzetközileg és éljen India, meg éljen az indiai-magyar barátság!

Egy bevásárlóközpontban az a helyzet, hogy a helyben heverészők és pihengetők általában elfoglalják az ülőhelyeket a fizetővendégek elől. Vonulsz pár kört a tálcáddal, amíg leülhetsz. Azt megfigyeltem, hogy a zsírosabb kaják, krumpli, hagymakarika, egyéb falatkák mindig úgy gurulnak ki a papírtasakból, hogy rátelepednek a blokkra, annak számmal írt oldalára. Tehát a nyomtatványba tunkolsz, általában a koszos, utcáról hozott kis kezeddel. Én szoktam műanyag villát kérni. Megeszed az ugyanolyant, maszatos leszel, elhasználod a szalvétákat, a körülötted ülő kisgyerekek meg mindig otthagyják a tálcát az asztalon, a kajamaradékokkal. Amúgy jó étvágyat!

Viszont annyira sokrétű a hely, már többedszer fordultam itt elő, hogy megérdemli, hogy a hely szellemének okán méltassam. Író-olvasó találkozókra járok ide, de a hely bármi másra is nyitott és alkalmas, könnyű- vagy komolyzenei koncertekre, kiállításokra, bulikra vagy egyszerűen a barátokkal való csapatos heverészésre. Így az osztályzatom egy éljenzés inkább, egy biztatás arra nézve, hogy sok ilyen legyen még az országban.

Ettem nagyon finom marhahúslevest, szomorúan pocsék knédlit, ittam ugyanazon a napon nagyon friss és jó csapolt Pilsner Urquellt, egy órával később pedig ihatatlant. . . elküldtek már a világ végére pénzt kiváltani, mert nem fogadtak el kártyát, a lányomat nem szolgálták ki egy óráig, majd sört hoztak neki, még kiskorúként, amit nem is kért. . . szóval, volt itt már minden. Ma adtam egy új esélyt. Séta, éhség, itt a hely, gyerünk! Jó a menü ígérete is, ebédidő van, de mást is szívesen ennék. . . egy asztal volt csak foglalt, a túlsó sarokban beszélgetek vagy hárman… a pultra egy nő könyökölt és beszélt egy ősz úrral. A pincér vagy háromszor átsétált a termen, de láthatatlan embernek nézett… végül felálltam és dühöngve kijöttem onnan.

Hagyományosnak és érdekesnek is mondható a kínálat. Ide mindenki térjen be, ha erre jár.

Tehát ilyenkor rántott hagymakarika, krumpli, valamilyen nevű szendvics, aztán ég egy kis nass is, szóval burgerkingezem, ami nem jobb és nem rosszabb, mint máshol. Néha lehetne tisztább is. Néha a kint, a szabadban evőknek elfújja a szemetét a szél és senki nem megy utána. De ez mind hozzá tartozik a helyi fílinghez.

Azzal szoktam magamat áltatni, hogy á, most biztos nem húsgombócokat fogok kérni, hanem valami mást, aztán a vége az, szinte mindig, hogy mégis húsgombócokat eszem megint. Ki tudja, mi a varázsa. . . a svéd mandulatorta is ellenállhatatlan. És a napi levest is szívesen eléjük helyezem. Mindig vörösáfonyás levet iszom, mert szeretem. Rossz tapasztalatom még nem volt velük. Csak jó élményeim voltak eddig itt.

Sütnek-főznek a rászorulóknak és rengeteg éhes száz lett már tele a Gólya által. Nagyon büszke vagyok arra, hogy én is a segítők között lehetek néha! A csupa ötös értékelés nem a fizikai ténynek szól, hanem a meghatott elfogódottságnak.

Nem nagyon értem az okot, hogy miért vált mindenhol ilyen bonyolulttá a vásárlás, hogy külön kell valahol fizetni és külön valahol megkapni a végterméket, de beletörődtem. Végül is, a McDrive is ilyen. Egyébként meg. . . már a káposztasaláta sem a régi. . .