Ugor étterem értékelései

abszolút ízetlen volt, sőt, a húsdarabok, bárány, némelyike kifejezetten nem volt jó. Próbáltam párat, kétségbeesetten kenegettem tormával, mustárral, hogy valami más íze azért legyen, az aprócska marinált retek is vacak volt, és amúgy hogy lesz két személyre háromdarab aprócska falat elosztva? A saláta semmilyen, kezeletlen, fűízű, pár színes levélke. . . megmondom őszintén, nem így képzeltem a húsvét lakománkat. A kalács közepesen finom volt, azzal nem volt bajom. A húsok alatt pár formáció sárga színű túródarabka lapult, édeskés íze semmiképpen nem passzolt semmihez. De ez is egy tanulság volt.

Az ár-érték arány is kitűnő. Ettünk sokkal igényesebben előállított ételeket is másoktól, sokkal drágábbat, de sokkal kevesebbet is. Itt semmi sem különleges, viszont megbízhatóan, egyenletesen jó. Nagyon jó! Kifogástalan ízek, remekül csomagolva, sőt, a csomagolás, lefóliázás a legjobb az általamm ismertek közül, nagyon jó az internetes felület, nagyon széles a választék, átlátható, megbízható, a futár percre akkor jön, amikorra kérjük és immár sokadszorra! Meghökkentő módon mindig marad is az ebédből vacsorára is. Ma kétszemélyes tálat kértünk, egy hús- és köretdombot kaptunk, félelmetes mennyiséget! Szóval, itt javítanom kell a megítélésen, ez dupla ötös, bizony!

Kártyával fizethető. A srácon maszk volt, a pulton széles italkínálat. A húsleves az egyik legjobb volt, amit az utóbbi időben ettem, a fürjtojásos rakottkrumpli már nem volt annyira nyerő, rendkívül domináns volt a nagyon erősen fűszerezett kolbász, a besamel-mártással lekent krumplis egyveleg meg merőben más jellegű ízkompozíció. A kettő meg nem vegyült össze. A csomagolás igazán profi, gusztusos, a chili con carne is nagyon finom, a nejem szerint. Én nem találtam túl bőségesnek az ebédet, de egy kísérletnek ez is jó volt. Legyen most négyes.

Nem örült, hogy kártyával fizetnék, pedig előre szóltam. Hazavittem a húslevest gazdagon, a vadast knédlivel, a pacalt főtt krumplival. . . kinyitottuk otthon a dobozokat, olyan büdös lett a lakásban, hogy később minden ablakot kinyitva szellőztettünk, de így sem ment ki a szag! A knédlin zöld penészfolt volt! Nejem még bele is kóstolt, de azt mondta, nem eszi meg. Én csak megszagolgattam mindent külön-külön, nem kellett volna, büdös volt mind. Ez egyszerűen elképesztő! ! Tombolva vittem vissza, követeltem, hogy mindenki szagolja meg, mi ez, hívjunk be idegen járókelőket, kérdezzük meg, mi ez a moslék! ! Persze visszakaptam a pénzt, némi makogás után, állítólag - szerintük - csak hűtőszaga volt. . . de ez valami rettenetes, hogy ez előfordulhat egy ismert étteremben!

Nem csak ígérve, az is lett! Elképesztően finom volt minden, a legszőrösebb szívvel sem találtam volna belekötnivalót, és nem is volt. A ragacsos malac is elkészült időben beluga lencsével, szóval, éljen a Laurel sokáig, boldog új évet mindenkinek!

Jellegzetes albánpékség-kínálat, nem túl barátságos kiszolgálással, este lévén már egy csomó dolog elfogyott a polcokból, de amúgy a hely tisztának tűnt, ott is fogyasztottunk leveles tésztákat, üdítőt, kávét, meg el is vittünk haza valami sósabb termékfélét. Nem volt egy maradandó élmény, a hely közvetlenül egy sváb pékség tőszomszédja, biztos jól megélnek egymás mellett. Ajánlom is, meg nem is.

A blokkon is ez van, a netes bejegyzések meg Tatabányát emlegetik. Szerény ebédünk volt, hagymakarikák, sültkrumplik, burgerek az autóban szerencsétlenkedve. De hát ez a járvány. Kértem villát is a rendelésnél, rajta is van a blokkon, de a zacskóban nem volt benne. Maszk fel és vissza egy villáért. . . hát így élünk most.

Babgulyás, bográcsgulyás, vaddisznópörkölt. . . mi kell még az éhes embernek? Egy asztal megürült, odatelepedtünk. Pincér jön-megy, hozzánk nem annyira. . . idő telik. Sok kutya van a teraszon, fél Budapest kutyáit idehozták. De bent, a panzióban is vannak, szóval ez egy panzió, étterem meg kennel egyben. Mikor eluntam, odamentem a bográcsos srácokhoz, hogy ehetnénk itt valamit? Nem, az nem úgy megy, hanem a pincértől kell kérni. De tőle nem tudunk, nem áll szóba velünk. Némi ki-be mászkálás után mégis odamentem újra a bográcsos srácokhoz, kissé erélyesebben, hogy vendég vagyok, fizetnék érte, lehet itt enni valamit? ? Erre azt mondta a gyerek, hogy jól van, akkor majd ő hoz ki nekünk, melyik asztalnál ülünk… mondtam. Erre odajött a pincér az asztalunkhoz, hogy nem olyan jó, ha a bográcsosoktól kérünk enni, mert tőle kell. Mondtam, hogy tőle viszont nem tudunk, mert nem jön ide. Kicsit megcsúsztunk, mondta az alkalmazott. De közben már a bográcsos fiú hozta is a két tálat, egy tányér babgulyás, egy tányér bográcsgulyás… közben szépen kilötykölődött valahogy, az alatta lévő szalvéta átázott. Kiabáltam a pincérnek, hogy már megvan, ne hozzon! Később kaptunk evőeszközt is, de én nem tudtam levakargatni valami rászáradt anyagot a kanál aljáról. Hát itt így megy ez. A panzió, az étterem környéke elképesztően lepusztult, gazos, sáros, szemetes, lomos, a terasz alá van begyömöszölve mindenféle hulladék, meg a hátsó udvarra. Viszont jegyezzük meg az étellel mindketten nagyon meg voltunk elégedve, az finom volt! Az ajtóban ki van írva, hogy maszk viselete kötelező. És van pincér, akin van is! A dolgozók többségén viszont nincs. A vendégek többségén sincs, bent, a zárt térben, de ez senkit nem zavart, úgy látszik. És mindezért még felszámolnak szervízdíjat is! Na, ezt már több, mint túlzásnak éreztem.

Kínai étterem, bemész, senki sehol, ajtó hangosan jelez, ilyenkor az ember zavartan ácsorog, hogy mitévő legyen, aztán végül előjön egy hölgy lentről vagy fentről a lépcsőn és maszkot húz, mivel rajtam is az van, mivel csak így léphetek be. A kínálat nem túl széles, itt nem fogok tésztát enni, ahogy szoktam, mert nincs. Valami maradék zöldséges rizst lehet kikaparni egy tartóból, meg fele krumpli, fele rizs. . . hát akkor ma így. Savanyúság? Előre bedobozolva. Szeretem ezt a fajta csípős káposztát, de ez valami tartós volt, vagy mi a műanyagba, kissé benzinízű volt, nem is ettem meg mind. Aztán jött a mangóízű, nem mangó üdítő. Hááát, szomorkás egy látogatás volt az őszi estében. A net szerint ez egy pompás, kitűnő, elsőrangú kínai éterem, a legjobb kajával. Hát, mit is mondjak. . . eltérőek az igényeink. Az evőeszközök, ahogy kikandikálnak a hegyüknél fogva a tartóból. . . majdnem nem ettem, de aztán a nővel megegyeztünk, hogy elmosok a mosogatónál egy villát és akkor eszem. Így is történt. Egyébként a kínai hölgy roppant bájos és kedves volt. Az étel meg középszerű. Vagy még az sem. Ár olcsó, de hát ez a Baross tér, este. . . Bent, a kis belső térben magányosan megeszegettem a levadászott kajámat.

Én rákocskákkal kértem a zöldséget, finom csípős volt és rizzsel egész élményszerű. Nálam javított a hely egy pontot.