Ugor étterem értékelései

Pusztult, érdektelen büfék, ilyen-olyan food-ok erre meg arra. . . semmi bizalomkeltő semerre. Aztán, némi gyaloglás után, hát itt ez a büfé-sor, mindenféle speciális evővel meg ivóval, egyenasztalokkal, SZOT-üdülős közönséggel. Persze, persze, tudom. . . Találtunk is egy lángosos részleget, azonnal kértem két sajtos-tejfölöst, megkérdeztük, hogy jókor, időben jöttünk? Mert a végén talán még innánk is valamit. A konyhában egy olyan néni küzdött a sercegő zsírral, mint az "Eszeveszett mesék" című argentin filmben a gyilkos konyhai személyzet. A fekete trikós és hajú lány bőséggel megszórta sajttal a terméket, meg is kaptuk, egyiket fokhagymával, mutatta, melyik, a másikat meg nem. . . azután fogta és lehúzta a redőnyöket, vagy becsukta az ablaktáblákat, gyakorlatilag bezárt. A többi bolt a büfésoron nem zárt be, csak ez. Kerestem volna szalvétát, sót, jobban esett volna, de nem volt mit tenni. A tejföl valószínűleg eléggé vizezett volt, teljesen átitatta a lángost, összefolyt egy puha masszává a tészta, meg ami rajta volt. Valamennyit azért megettünk belőle. Azután otthagytuk a vizes, piszkos padokat és hazajöttünk.

Az üdítő is kellemes volt, meg a kávé is. Ízléses még a tálalása is. A lányok a pultnál talán kicsit fáradtak, a hangulat egy kicsit nyomott, de ez nem korlátoz semmit. Kétségtelenül átlagon felüli, igényes hely! Jó élmény, ajánlom másnak is!

Azután csak előkerült valaki a hátsó részlegből, többször elnézést is kért, de más dolga volt. Meg előjött még valaki. Akik előjöttek, rendkívül kedvesek voltak. Rendeltünk és nem túl soká meg is kaptuk. A csilis bab és a burrito nagyon finom volt, ízlésesen tálalva, tulajdonképpen ajánlható minőség. A sörök, üdítők összetétele is odafigyelésre vall. Aki ezt a helyet vezeti, az szereti is a szakmát. Fent, a galérián a WC-ben zuhany is van!

A tikkadt bringások nem sok helyen találnak igazán nekik kreált megállóra, de ez éppen az. Meseszép a kert, nagyon finom a jegeskávé, nagyon kedves a kiszolgálás. . . Egy autó átalakítva egy profi büfévé. Megjegyzem magamnak!

Emlékszem, régen vonósnégyes is szólt itt, az árnyas kertben, a szép fák alatt. Hűsítő árnyék, kifogástalan kiszolgálás, minőségi sütemények, finom fagylalt és válogatott teák. . . kár, hogy nem olyan széleskörű az igény erre, mint a többi, khmmm, más minőségű helyre a környéken. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Talán jobban futott a település is nyaranta, amíg tagja volt a Művészetek völgye falvainak. De most nézzük a Platánt. Kapolcson már rég megszűnt a Malom, Vigándpetenden meg az az út menti étterem, mi marad nekünk Tapolcáig? Csak ez. . . vagy kikoplaljuk már a hátralévő maradék kilométereket. Most inkább betértünk. De nem is olyan rossz ám! Kissé eklektikus, de elég sok hely az. Van benne valami falusi is, meg valami átmenőforgalom is. A kiszolgálás a pultnál, ott kell rendelni, fizetni, elvinni, hát ezt tettük. Gyros tál. . . hmmm. . . az a fajta hús, amit a boltban kapsz, hogy felmelegítsd, de forgó rudat ez nem látott. Jellegzetes bolti fűszerezés. Nem túl érdekes saláta hozzá, nem túl érdekes krumplival, de nem baj, mert azért ehető. nem drága, egyáltalán. A kávét is rugalmasan áthozzák a másik részlegről. Hangsúlyoznám, hogy a kiszolgálás kifejezetten barátságos! Mondjuk, hogy "megosztó" hely. Lehet szeretni, meg nem is. De azért nem vetném el újbóli találkozás lehetőségét.

Szinte senki, egy család ül a külső teraszon. Két fiatal lány szolgál fel, az egyik különösen szép, de érezhető módon tapasztalatlan is, talán első napjait tölti itt. A választék elég szűk. Ezt mondjuk a neten is láttam előre, de a maradék megfelelőnek látszott. Az első két dolog, amire rákérdeztünk rögtön nem volt (gyümölcsleves és vaddisznópörkölt), tovább szűkítve a lehetőségeket. Hát akkor májgombócleves, azután lássuk a medvét, legyen Urak fatányéros! A leves nagyon finom volt. A második fogás nem túl izgalmas, de a hideg tzatziki nagyon jót tett neki! A tonik is jólesett, meleg van. Végül is. . . nem volt drága, hárman mondjuk, hogy jóllaktunk 8-9. 000 forintból. De azért nagyon nem fogom összetörni magam, hogy sűrűn idejárjak.

Kis baki, hogy a sört előbb kaptam meg, mint a levest, ezt nagyon nem szeretem, mert hideg volt és friss, egy jó potenciállal rendelkező Staropramen, de mire megettem a levest, meg a másodikat, elment minden frissessége a levegőbe. A leves kicsi volt és nem palócleves, bár annak volt hirdetve, szóval szóvá tettem. A fiú megkérdezte, hogy szakember vagyok-e, szóval a foglalkozásom miatta vettem ezt észre… de ezt bárki észrevette volna, aki evett már palóclevest. Aztán kaptam egy ábrándos magyarázatot, hogy ugyebár nincs zöldbab, meg a hát a mirelit, meg a fertőzés… értem, de még akkor sem volt palócleves. Viszont jó volt, kifejezetten. Kértem hozzá valami erőset, friss, vágott zöldpaprika került rögtön, nagyon ízlett vele a leves. A második szép volt, nagy adag. , és ráadásul szintén jóízű. Már elfelejtettem, hogy a lány a rossz oldalra tette le a pohár sört, de aztán felhívta magára a figyelmet, mert a TV-ben valami mulatós nóta vagy mi ment, és ó a pult felé sétálva túlénekelte a TV-t. Tekintsük ezt enyhe túlzásnak, vagy csak barátságos viselkedésnek? Nem tudom. Kártyával lehet fizetni. Tulajdonképpen ajánlhatom is a helyet.

Ott még nem voltunk. És nyitva is van… A srác már mintha pakolt volna, de azért szó nélkül ráállt, hogy csinál nekünk még három gyrost. Hagymával, mindennel… Ezzel a fényképezéssel lehet valami új mizéria. Mondom, csinálok pár fotót, ha már itt jártunk. Vakrémület fogta el a fiút, riadtan magyarázta, hogy jaj, jaj, a főnök még itt mászkálhat a közelben, nem lehet ám itt fotózni! ! Hát ilyen ez. A gyrost jellegzetesen meghajolva, hogy inkább a járdára csöpögjön, mint az ingünkre, megettük a járdán, a szeméttartó körül, hogy jó maszatosak legyünk, azután hazamentünk.

Dél körül ebédelni is lehet, egyébként meg, megfigyeléseim szerint a legtöbb ember sörözik. Mi is ezt tettük a legutóbb, szorgalmasan pusztítottuk a búzasört.