Ugor étterem értékelései

Srác (mint szinte mindenhol ezzel a jelenséggel találkozol) új éppen, elbizonytalanodik, adna menüt is, de nem hiszi, hogy a narancslé lehet benne. Hát jó, legyen valami kóla. Akkor a menü mellé, még külön egy narancslé? Nem, nem, vagy narancslé, vagy kóla. Tapasztaltabb felettes odajön, persze, itt így meg így, semmi akadálya, persze, hogy lehet menüben narancslé. Közben készül is. Kb. 2 percig ácsorgok a kis jegyemmel, aztán már világít a tábla, nyert, meg is kapom az egészet. Leülni már nem annyira egyszerű, viszonylag szűk a hely és kevés, gyerekek ücsörögnek szokás szerint, néha fogyasztás nélkül a székeken. Aztán lesz egy asztal. Meg is eszem, nem is rossz, nem is kevés, a szokásos, kb. 1000 forintért kb. eleget is ettem. Szürcsölöm a maradék narancslevet. Biztonsági őr egyenként elveszegeti az asztalról a tálcákat és elviszi, mielőtt még a vendégnek kellene. Látom, más asztalokról is, frissen. Takarító hölgy idős, szolgálatkészen áll, hogy a kiskisasszonyok és a fiatalurak után letörölhesse az asztalt. Közben szemlesütve félreáll az újabb fiatalurak elől, akiket nem szeretne akadályozni a haladásban. Ez itt valami új társadalmi elosztás, munkamegosztás. Az asztalok így folyamatosan használhatóak lesznek megint a kiskisassonyoknak meg a fiataluraknak nem kell bepiszkolniuk a kezüket a szennyes edény visszavitelével.

Kérdezem, hogy nem baj-e, ha ilyen sokfélét kértem. Mert, hogy vagy 6-7 összetevője van az attrakciónak. Kérdezem, először is, hogy kártyával tudok-e fizetni. Igen, lehet. Jó, leülök hát és várok a hívó szóra. Közben ez is készül, meg az is. Furcsa nő ül az asztalomhoz, nem eszik semmit, csak kijelentést tesz. Hogy az a g*ci ráuszította g*ci kutyáját, és rohadjon is meg. Zavarban vagyok nagyon, mert mit feleljen erre az ember? ? Egy speciális nyolcadik kerületi népréteget képvisel. Inkább nem szólok. Egy másik asztalnál, egy idősebb gyári munkás, amolyan nyugdíj előtt álló kopasz olvasztár vagy rakodó, felkiált cérnavékony hangocskán, hogy őt ám éppen most eljegyezték! És felmutatja a plégyűrűket az ujján. Nem baj, eszünk, meg várunk tovább. Kint az utcán, a sötétben valaki azt kiáltja, hogy persze, hogy szokott venni kábítószert. Azután megjött a kész kaja is, nem volt egy világszám, de jóllaktam vele alaposan. Ittam hozzá egy baracklevet, aztán irány a civilizáció egy másik szegmense.

A rendkívül szimpatikus és több nyelven igen jól beszélő sráccal már pár perc múlva az iraki-iráni háborúról értekeztünk, aztán Khomeini ajatollahon, majd az izraeliekkel létező problémáikon, ő meg kifejtette, hogy az embereknek semmiféle problémája nincs az emberekkel, csak a vezetőknek a vezetőkkel. Ebben éppen meg is egyeztünk, amikor bejött három izraeli arab srác és bekapcsolódott a beszélgetésbe, ők is nagyon vidámak voltak és ők sem utáltak senkit. A perzsa srác meg virtuóz módon beszélt mindenféle nyelven közben. És erre bejött egy tök fekete fickó, akitől kórusban megkérdeztük, hogy honnan való, Hát honnan is lenne, Kanadából. Jéé. . . és ő is vett egy nagy adag kaját elvitelre, amit ki is tárgyaltunk, és ottragadt köztünk, mégis inkább ott ette meg a dobozból. Hát ilyen kis bulis volt ez a vacsora. A gyros meg nagy is volt, tulajdonképpen finom is, meg olcsó is, de a társaság, na, az meg verhetetlen!

Azon a három asztalon, ami tetszett, viszont kint volt a foglalt tábla. Nem baj, leültem egy jellegtelen kétszemélyes asztalhoz, ha már. Erre a kis időre mindegy. Nem keltett a hely rossz benyomást, meg jót sem. Azt mondjuk nem szeretem, hogy a pultban egy férfi meg egy nő egymás nyakában lóg és gyömöszöli egymást, én nem ájultam el a megbotránkozástól, de lehet vendég, aki erre érzékeny és nem szereti. Az sem annyira vonzó, hogy a pincér fennhangon mesél valami rendőröket lefitymáló kalandot a pultba valakinek, hogy ő mekkora vagány volt, amikor megállították, jól megadta nekik. Nem tartozik rám, nem ezért jöttem, még csak otthonosabban sem érzem magam ettől. Azután, nem túl soká, elkészült az étel, nem túl ötletes módon, hatalmas tányéron kis adag. Ettől ugyanis még kisebbnek látszott. Egyáltalán nem volt rossz, jó ízű sonkás tészta, tetszőlegesen rászórható sajttal, amit külön tálkában kaptam. Azután egy Cola Zéró következett, ez picike üveg volt, nem a félliteres kiszerelés. Szóval, egy kis tányérka tészta meg egy picike üveg Cola, nem egy elegáns étteremben, 4000 forint. Ezt durván túlzásnak éreztem. Tegyük hozzá, hogy ebben benne a szervízdíj is. Különösebben nincs okom ajánlani a helyet.

A történeté alább már olvashattuk, én egy békés, barnás. , aranyszínű téli délutánon voltam itt, bécsi szeletet ettem bécsi burgonyasalátával, de hát sváb étteremben vagyunk, vagy mi, és majd nem minden kifogástalan volt, friss és bőséges, hamar is hozták, a salátát elképzeltem volna egy picit ecetesebbnek, savanyúbbnak, de ne én legyen az ízlés-etalon, másoknak talán így kellemesebb. A hely nagyon igényesnek érződik a vendéglátás szempontjából, tudja mindenki a dolgát, jószívvel ajánlom én is másoknak! Nem olcsó, de megéri az árát.

Most éppen egy kebabos-dönerest választottam, mert itt nem állt senki. Ez néha rossz jel, de hideg volt, és nem volt kedvem ácsorogni. Viszont nem volt rossz ötlet. A srác, aki amúgy unatkozott vevő nélkül, pattant, kedves volt, mindent tett a kézi gyrosomba, mert úgy kértem, és egész jó is volt. Szokatlanul vékony a tésztájuk, de ezzel nem is volt semmi bajom. Sok szalvétát kértem, mert mindig lecsöpög, meg én is maszatos leszek, kaptam is. Szóval, így futtában egynek éppen jó a hely. És olcsó is, főleg a borzalmas karácsonyi bódéárakhoz képest!

Hozzá nagyon tömény és fanyar citromlevet ittam, nyáron jobban esett volna, mint most. Majd máskor körültekintőbb leszek. Tegyük még hozzá, hogy estefelé már eléggé tépázott a készlet.

Talán már mások is mondták. Aztán jól elbeszélgettünk Vietnamról, Hanoiról, ételekről, mindenről. . . néztük a képeket a falon és ő magyarázott. Remélem, ez itt még majd fejlődik, mert miért ne drukkolnék nekik?

. . stb. ", függetlenül attól, hogy még két lány is volt a pultban, de hát valószínű, hogy nem az övék volt a hal, hanem a karikás gyereké. De jól hangzott a rántott harcsa, hát rá is szavaztam. Na, akkor itt van ez az elektromos izé, ez majd jelez, ha kész! Jó, de hol bujkálhatok addig? Hát itt, előttünk nem, ez a kávézóé, hanem valahol ott hátul. Ez úgy annyit tett, hogy a két szatyrot, kabátot, meg a bevásárlókocsit (az ember nem szokott üres kézzel menni a budaörsi Auchanba), meg a jégkorong alakú kütyüt el kell cipelni valahová hátra, aztán figyelni erősen, és ha kész, akkor futva megtenni oda-vissza, hogy el ne vigyék addig a cuccot, vagy tolsz megint mindent magad előtt, de most már majd tálcát is, poharat is. . . vicces egy logisztika, nincs ez még igazán kitalálva. Lehet, hogy csak 50 méterre találsz helyet. Na, de sebaj. . . jócskán vártam is, de megérte! A hal, a krumpli, a saláta elképesztően finom volt! Nem találom túlzásnak a jelzőt! Nem a legolcsóbb hely, több, mint 3000 forint volt emlékeim szerint, de ebben semmi sincs, amit megbántam volna! A helyet ajánlom!

. . a kijelző meg néha fütyörészik, és ha szerencséd van, a te számodat írja ki. De a legjobb mégis az étel, ismerjük el, az egyik legfinomabb gyros-tálat ettem, pedig lenyomtam már párat a torkomon, de ez különösen jól sikerült. Egyre több helyen kapod papírtálcán a kaját, az evőeszközök rendben, a hely amúgy nem túl romantikus, meg az sem szép, hogy a sok üres tálca már meg is töltötte az összes szemetével együtt a polcokat a tálalóablak mellett. Egyébként meg ajánlom, 1700 forint körül volt ez a "tál", de meg is érte.