Ugor étterem értékelései

És ide vetemedtem. Meggusztáltam az afrikai harcsát, ki tudja, honnan jött keszeget, azután maradtam a csirkénél. Macskák mászkálnak az asztalok között, nyilván helyi erők ők is. Pár német utónyaraló osztja meg velem a helyet. Műanyag evőeszközzel eszem, miközben a környéken itt-ott építkezések zaja veri fel liget békéjét.

. ott aztán annyi hely van a gazos zugban, amennyit csak akarsz! Bent, olyan helyi kocsma, étterem, vagy ki is tudja, mi ez. . . senki nem eszik, néha átmegy valaki a bolton, talán dolga van itt, de van egy lány, ő nagyon kedves, és rá is áll, hogy megcsinálják nekem, amit szeretnék. Nem is volt rossz. Nem is volt drága. Bent egy kicsit jobban néz ki a hely, mint amilyennek kívülről látszik.

Most nagy csendesség fogadott, vendég alig, hétköznap este az M7-en. Láthatóan - az étlap szerint - pizzára vannak kihegyezve. Én meg nem. De azért akad itt más is. Legyen gulyásleves, meg karaj. . . Mit is mondjak. . . egyáltalán nem volt rossz. A leves nem volt sem híg, sem sűrű, pont olyan, amilyennek lennie kellett, nagyon figyelmesen szólt a felszolgáló az erős hozzávalókról, okosan figyelmeztetett, nem bántam meg semmit. A rántott hús is nagyszerű volt, a szósz hozzá remek, a vajban sült petrezselymes meg jó találat! A hely szép, az ősz hidegre fordul, nemsorára itt a zimankó, olyan kis nyár vége vacsora volt ez.

Gyerekeknek játszótér is van. A külső teraszon ülve a Csobáncot csodálhatod evés közben. A WC elég vicces, mozgásérzékelős, de túl rövidre van beállítva, ha nekilátsz a dolognak a kis szűk boxban, pillanatok alatt kialszik a fény, és nem látod, hová célozz. . . mókás mutatvány derékból hátrafelé kihajolni és vadul csápolni a levegőben, amíg kisdolgodat végzed.

Vasárnap van, pénzes turisták, vagy csak kiszolgáltatott turisták. Egy lángos némi rátéttel 1. 500 forint. Hmm. . . nem kell ennyire éhesnek vagy szomjasnak lenni. . .

Sok házias, magyaros jellegű finomság, visszafogott kényelmi és higiéniai tényezők, nagyon szívélyes házaspár a pult mögött, de hát ki akarsz ülni a Népszínház utca kavargó kutyakoszába enni? Nem. Bent van egy kis falatnyi ülőhely a kirakat mögött, oda kucorogtam be. A krumpli valami furcsa papírral letakart tálcáról került el, a papír teljesen ráizzadt, rázsírosodott. Csirkecombot kértem, meg egy darab rántott csirkemájat, kaptam hozzá grátisz kéretlenül egy nagy rántott gombát is, és finom volt mindez, tényleg az volt! Egy tál krumpliért, rántott csirkecombért, májért, gombáért fizettem összesen 1. 000 forintot! ! Mondjuk a tálca az piszkos volt eléggé. Az evőeszközt, ami fém, egy többfunkciós ronggyal törölgette el az úr. De ha ezeken túl tudtad magad tenni, akkor jót ettél.

Étlap nélkül kértem egy marhahúsos pho-t és bizalommal vártam. Nem tetszett nagyon, hogy senki sem volt vietnami. De sebaj. Az asztal üvege kissé maszatos volt. A szék sem volt túl tiszta. Amikor megérkezett a leves, minden - tálca, alátét, kiegészítők - nélkül, már tudtam, kiért maszatasak a dolgok. Később kaptam kis citromot meg némi chilipaprikát is, felaprózva. Csírák sehol, fokhagymák, mártás, semmi. Un. nagyadagot kértem, de ez a tányér becsapós. Sokkal kevesebb volt benne, mint máshol szokás. Viszont ami benne volt, az sűrű volt és finom. Az ára már nem annyira. Egyetlen tányér levesért még sehol nem fizetem 2. 000,- forinton felül, egyetlen vietnami étteremben sem. És semmi extra. Ezzel a tudattal térj be, ha arra jársz.

Elég vegyes a kép, ülőhely alig van, nyilván inkább elvisznek innen az emberek ezt-azt. Mondjuk egy régi vasárnapi ebédhez, vagy a mise után hazasétálva. A sütemények szépek, finomak, és nem is drágák. Ráadásul a kávé is jó volt, pedig milyen kis egyszerű gépen készült. A kiszolgálás nem volta valami kirobbanó, de hát most mit örüljenek nekem még külön. . . azután visszatértem az utcára, és bolyongtam még Retrolandben a tömbrehabilitáció előtt.

Mintha szándákosan egyforma lenne a tekintetük, a száj azt mondja, hogy tessék, meg talán azt, hogy oda mit adhatok? a szem meg azt, hogy neked meg mi kéne? Tálcára rácsapja, tolja tovább. Persze, ez egy gyorsétterem, itt nincs kapcsolat ember és ember között, vályú van, meg a Modern idők chaplini etetőgépe. Rántott húsom van már a köret mellé, engedelmesen továbbcsoszogok. Végén még egy doboz savanyúságot nyerek valakitől, csalamádé. Jó lesz ez. Elérek a végső lányig a pénztárnál, nem lesz más, a lány azért mégis felkapja a lilás telefonját, reagál egy üzenetre egy a neten, aztán érinthetem is a kártyámat. A hús egész jó volt. A krumpli – igaz, hogy kifejezetten főtt krumplit kértem kétszer is, - száraz, sótlan, ízetlen sültkrumpli. A csalamádé meg az, amit mindenhol adnak ilyen néven.

Általában az ajtóból visszariasztott a benti kép. Ma azért betértem, szép napsütöte ősz, szomjas is voltam, és bent is alig-alig voltak. Nem is olyan rossz ez. Van bizonyos hangulata. A néhány bent lézengő nem az én létsíkomon él, de a pulttal minden rendben volt, nagy szelet zsíroskenyér még mindig van paprikásan, hagymával, meg még ennél tartalmasabb szendvics is, sörkorcsolyának. A csapolt sörök nem voltak igazán az enyéim, így belga meggysört ittam, semmi baj nem volt vele. Talán majd benézek máskor egy zsírosdeszkára is!