Ugor étterem értékelései

Kaptam egy kistányért. Néztem még várakozóan. Hát ott, az asztalnál lehet szalvétát találni. Jó, megyek, találok. Két lány üldögél mobilozgatva, éppen úgy, hogy eltorlaszolják a két beüléssel az 5-6 embernyi helyet, ami a kirakat előtt ki van alakítva. Egy darabig mocorgok, semmi. Aztán benyúlok az intim szférájukba, áthajolok felettük, és így szalvétát nyerek. Aztán nekiállok állva enni a kistányérkámmal. A lányok észreveszik magukat, kikullognak a bolt elé, a járdán is van asztal meg szék, leülhetek. Elgondolom, hogy ha ennyien állnak a pultban, miért nem jut senkinek ideje ide kijönni, letörölgetni a morzsás, maradékos asztalt, elvinni a használt, összegyűrt szalvétás tányért. Mert azzal együtt eszem. De nem maradok tárasaság nélkül, amíg fogyasztottam, kb. hárman is úgy vélték, hogy ez az asztal kiváló plató a táskájukba való ügyesebb bepakoláshoz, hát odajöttek, pakolásztak, én meg bután nézve ettem tovább. Hát ilyen ez.

ZigZag, a gasztoistennő javasolta is, akkor 100%! Az ajtó résnyire nyílik, hogy tessék, mi kéne? Mondom, hogy idejárnék, ha bemehetnék. Nem lehet, mondta a fél arc, nézelődjek a neten, Facebookon, e-mailben. Kell egy névjegykártya? Nem, köszönöm, már semmi sem kell.

Igaz, hogy a napi ajánlat jelentős része már elfogyott, de még így is akadt bőven harapnivaló és jó helyre jöttem megint. A Pipipont egy szegedi illetőségű cég, nemrég jöttek Budapestre is, de vannak már éttermeik Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán is. Sikeresnek tűnik. Amit kértem, nagyon jól sikerült, és izgalmas a további kínálat is! A személyzet kedves, szolgálatkész, bár eleinte kissé gyanakvóak voltak velem szemben, hogy mi a fenét nézelődök itt annyit, aztán később egész jól tudtunk kommunikálni. Csíki sört árulnak csak, azért nem rajongok annyira, de ez az én személyes problémám. Alapvetően csirke. és marhahúsos szendvicsekre vannak kihegyezve, az a zászlóshajójuk. Kutyabarát, kártyával lehet fizetni. Jó szívvel ajánlom másnak is!

A sültkrumpli jelentéktelen ízre nézve, de a rántott csirkemell nagyszerű volt! A csalamádé is! Tegyük hozzá, hogy ez eddig kb. egy közepes vagy rossz minősítés, de a kiszolgálás nagyon kedves, szerethető, a külön jó pont pedig az, hogy az evőeszközök a nyelükkel kifelé állnak a tartókból, így legalább nem fogdossa össze senki a koszos kezével azt a végüket, amivel eszel. Sajnos, ez a gyakorlat a ritkább, ezért ezt itt nagyon megdicsérném! Az ár tényleg nagyon kedvező, szinte semmi volt, amit mindezért fizettem! És ezért fém evőeszközzel eszel egy légkondicionált helyiségben. Imádom őket!

Kifejezetten nem illetek az ízei, rossz volt a csirkéhez az, ami alatta vagy felette volt, de ez nem a bolt hibája, én választottam ezt. Biztos van, akinek ez ízlik. Még a narancsjuice volt a legjobb az egészben. Plusz humor az élettől, hogy kimész a WC-re és mindkét piszoár használaton kívül, fekete gyásztakaróban.

Az ajtóban egy lány állt elénk, de valahogy nem úgy, hogy hová szeretnénk ülni, mit ennénk, innánk szívesen, hanem azzal furcsasággal, hogy mit is keresünk mi itt. Szóval, hogy mit szeretnénk? Én döbbentem kérdeztem, hogy miért, enni nem lehet? Be kellett volna jelentkeznünk? Teljesen üres az egész hodály, mi akadálya van, hogy együnk? Semmi, persze, lehet, csak nyugodtan menjünk. Hát ez megoldódott. Kaptunk egy-egy, a helyhez kissé méltatlan "étlapot", trendinek képzelődött, de csak annyi az érdekesség, hogy egy csíptetővel lapok vannak egy táblára rögzítve. Némi böngészés után úgy tűnt, hogy rendkívül szűk a választék. És egyáltalán nem olcsó. Na, de nem is azért jöttünk, mert spórolni akarunk. Legyen gyöngytyúkleves nekem, azután meg egy császár, sárgaborsó, hagyma, dödölle-költemény. . . feleségem valami spenótosat kért. Nos, meg is kaptuk, az a fajta gasztrostílus, ami inkább a küllemre ad, semmint a mennyiségre, de talán a bellem is majd valamit hozzátesz. A levessel volt némi bajom, a húsdarabkák rendben, a zöldségek hát valahogy. . . a tészta ravioli-szerű, van valami szappaníz is, az alaplé viszont barna, sűrű, de mintha a komponensek egy egy fazékból származnának. Amúgy nem volt rossz. A második meg hát. . . jó puhára készített császárhús, alatta egy fél evőkanál sárgarépa-püré, és itt-ott random eldobálva valami (talán konzerv) savanyú gyöngyhagymák. Nekem ezek nem harmonizáltak ide. A dödöllével volt a legtöbb kifogásom, én vasi származású gyerek vagyok, tudom, mi az a dödölle, hát ez nem az volt. Itt azt hiszem három, szépen megformált, homogén korongocska jelképezte a "dödöllét", talán eredetileg tényleg lisztből és burgonyából indult a kifejlésük, de a vége nem az lett, amit az ember várt. Mindez, véleményem szerint, túl drága volt. Ahhoz, hogy egy viszonylag forgalmas útra bámulj közben, aminek a túloldalán valami romos WC van, ahhoz ez sok. Ahhoz is, hogy a fél parkolót elárasztotta valami súlyos dögszag, nem hiszem, hogy az étterem teraszán ülőket nagyobb fogyasztásra sarkallta volna. A kiszolgálás kedves volt, de nagyon rutintalan. Ez határozottan érezhető a helyen. Talán nem döntötte még el az intézmény, hogy milyen törzsközönségre hegyezi ki magát, mivé szeretne válni. Érdekesség: keresem a WC-t. Arra van a folyosón. Elmegyek a konyha, tálalópultok előtt. Ez nem WC. A folyosó hosszú. Na, a végén van egy vicces szoba, amin egy kalóz-szerű dolog van, meg egy sakkfigura egy poháron. A másikon meg valami úthenger, meg valami szűzmária. . . hű, ebből nem lesz WC. Kérdezem a lányt, ó, hát mások is így járnak, nyugodjak meg. A kalóz vagyok én. (? ? ? ) Én a féllábúra azt hittem, hogy az a mozgássérült. De nem. A két sakkfigura meg hát a hableány, és tulajdonképpen az a nő. . . pfűűű anyám. . micsoda rejtvény, de megoldódott és végül elvégezhettem, amiért indultam. (Képek mellékelve) Az üvegfalon át az alagsorban megcsodálhatod a hatalmas bortartályokat is.

Amikor átjöttem a gázlón és már alig vártam, hogy partot érjek a tűző napon, a kánikulában, a feleségem jéghideg üdítővel várt a parton, bodzás volt és elmondhatatlanul jól is esett! Hát erre van itt a büfé. . aztán ettünk is itt, én egy abszolút feledhető rántott húst krumplival, semmi íze nem volt volt, de mégis valami félkészből lett hirtelen kész, hát letudtam az ebédet aznapra. Ennyit ér a dolog. Meg vannak még ugyanitt ilyen meg olyan ajándéktárgyak is, aki ezt szereti annak mondom. . .

Árnyékos hely is akadt a kiülők között. Nem volt rossz. A krumplijuk tényleg finom. A menümhöz jégkását képzeltem és úgy egyeztünk meg, hogy akkor kérem, ha már megettem, nem előbb. Hűűűű! Ez volt a mélyreható! Megkaptam az eperízű jégkását és egy jót szippantottam is belőle a szívószálon, olyan hideg volt, hogy percekig mozdulatlanul ültem kétségbeesetten, hogy múljon el a fájdalom! A szemem fájt belülről, olyan hideg volt! Így aztán kis idő adtam neki, hogy akklimatizálódjon valahogy, meg én is. . . egy négyesre jó a hely.

Ázsiaiban már minden színvonalon voltam. Ez az egyik legalja. A harsány és testes hölgy többfélét kérdezett, amiből nem értettem semmit, hiába ismételgette el, gondoltam, hogy a szokásos rutin, itt eszem vagy sem, csípőset vagy sem. . . és úgy is lett. Rámutogatással aztán megoldódott. Ritka pocsék kacsát ettem pirított tésztával, meg a szokásos csípős káposztával, a savanyúsággal nem volt semmi baj, pont olyan volt, mint szokott. . . de a kacsa. . . brrr. . . nem is ittam semmit, fizettem, elmenekültem, és remélem, hogy nem leszek rosszul.

Rábíztam magam a helyi erőre, az ő ajánlatát fogadtam el, ő ezt szereti. Legyen! Nem túl nagy idő után meg is érkezett a jelentős falat. Közben értekeztünk a világ dolgairól. Lehet, hogy pultosnak jobb, mint világ dolgainak. A nagytermészetűeknek készült hamburgert késsel és villával ettem és nem is esett rosszul. Közben falatoztam a fura burgonyát, ami szintén nem volt rossz, egyáltalán! Kb. félúton jártam a kajával való birkózás terén, amikor rájöttem, hogy ez nekem így tumács! Már azt éreztem, hogy zsírt eszem zsírral. Nyomorúságosan nehéz étel, hozzá a krumpli, ami szalonnával tele, és még valami zsíros lében ázik is a pohárban, szóval, egyre nehezebb lett a küzdelem és végül győzött a hamburger, amit nem neveznék egyáltalán rossznak, de még rágondolni is émelyítő! Brrrr! Szóval, aki ezt szereti, meg így szereti, azt nem beszélném le erről, az hajrá! Induljon, jól fog lakni! Közben az ember megszánt, meghívott egy nagy pohár szódára, aztán én is vettem még egy nagy limonádét, ami nagyon finom volt egyébként, és kitámolyogtam innen. Hát akkor ezt is tudjuk.