És tényleg szembejött egy baromi nagy szüreti felvonulás, rengeteg traktor, teherautó, fogatok, mindenki a platókon ült, és hajjdevidáman mulatott meg integetett. Van azért ennek bukéja. . . én meg óvatosan elaraszolgattam mellettük. A falu központjába értem, autót le, aztán beálltam a vigyorgóba én is, integettem, vihogtam meg idétlen fejeket vágtam. Lett egy hirtelen alkalmi barátnőm is, egy igazán koros, de szépen ápolt hölgy, akivel beszélgetni kezdtünk, aztán, amikor a banda eloszlott, megkérdeztem tőle, hogy hol a falu kocsmája? Hát ott van arra, ő is arra jön, menjünk együtt. A templom mellett sétáltunk, mondta, ne várjam meg, ő csak lassan tud jönni. De én azért megvártam. Honnan jöttem? - jött elő a kérdés. - ööö. . . hát Budapestről, az bizony messze van. - Én Miamiból. . . - mondta az idős hölgy, porcelán nadrágban, rózsaszín kiskabátban, hatalmas, virágos, fehér kalappal a fején, borospohárral a kezében. És tényleg. Pont olyan volt és pont onnan jött. Aztán elköszöntünk egymástól ezzel a drága messzi jóasszonnyal, és indultam a kocsmába kólázni. Anyám, milyen dolog már mindenki duhaj, vedel és kurjongat, én meg megyek kocsmába kólázni. . . hát itt egyben van a vegyesbolt meg a kocsma, belül vannak összekötve és szegény nő egyikből a másikba szaladgál, mikor hol van kapás. Láthatod, szerény a berendezés, de mi kell még? Az italkínálat is szerény, de mégis mit képzeltél, hogy mi lenne pont itt a jobb? Azt kaptam amit kértem, zéró kólát, nevetséges párszáz forintért, más meg mást ivott, én kihasználtam az infrastruktúrát, elmentem a mellékhelyiségbe is, kedélyes fazonok jöttek mentek az ivótérben, meg a nagyon szimpla kis teraszon is. Szép ősz, Balaton-felvidék, a szíved megtelik, ha rágondolsz. Egyszerű kis ivó ez, de micsoda helyen, micsoda faluban!
