Emlékei a létének

Íme hát a Sényiek kastélya, gondoltam magamban, mikor odaértem. Ezt ezért látni kell. Sényi Gábor bárói címet kapott az uralkodótól, ő építtette, mindez 1842-ben történt, még a forradalom és szabadságharc előtt. Sokkal többet nem tudok róla, de azt igen, hogy általános iskola volt, 2009-ig, azóta üresen áll itt és néz ki a fejéből. Magányos kastély, kapuk nyilván zárva, de ha már idáig eljöttem... szóval, a gyalogjáró kapun, ha kicsit tekergeted a lakatpántot, azért kinyitható... így is tettem. Most akkor ezt látod körbe-körbe, amit itt mutatok. Tisztelegtem az elmúlásnak, mindent megnéztem, amit meg lehetett, aztán elmentem és visszaügyeskedtem a kapura a lakatot. Később, hogy máshol találkoztam a polgármesterrel, megtudtam, hogy belül azért nincs ilyen ramaty állapotban, és mivel nincs más nagy befogadóképességű közösségi terük, előfordul, hogy a kastélyt használják a lakosság érdekében valami összeröffenésre. De azért a múlt nagy öregje jól néz ki, még így leharcoltam is, igaz?