Elöljárói vezetéssel

Nahát, milyen érdekes templom, mondtam az autómnak, nem akarsz megállni? Dehogynem, csak a helyet keresem. Na, és ezután már csak séta a templomkertben, mert az ember azért él, hogy séltálgasson, figyeljen, lásson, tapasztaljon... és ahogy ott bámészkodom, jön ám egy ember, szintén be a templomkertbe, gondolom, ő is sétálni, andalogni, aztán megkérdezte., hogy segíthet-e? Bizonyára - mondtam - ki kellene nyitni ezt a szép templomot. Na, akkor várjak csak, elszalad a kulcsért, ő polgármester. Hát így történt. Aztán jött is a kulccsal tényleg, nagyon szimpatikus férfi és segítőkész, és ki is nyitotta, aztán együtt fedeztük fel, amit ő már ismert, én meg még nem. Közben beszéltünk a kastélyról is, annak felhasználhatóságáról, meg a közösségi rendezvényekről, amik a kastélyhoz vagy ehhez a templomhoz kötődnek. Hát így legyen neked is szerencséd mindenhol, ahogy néha nekem is van. Jól látható, hogy az ősi hogyan illeszkedik az újhoz, ezt a templom külsején és belsején is jól megfigyelheted. A szószék megoldása meg egészen ritka.