Pávától Páváig

Megérkezve Monorra a városmagban lévő Fürge Pávában már kiörömködtük magunkat. Utána gyalogosan mentünk a Pincefaluba, ahol a várakozásainkkal szemben sajnos csak néhány pince volt nyitva, azokat azért meglátogattuk, megkóstoltuk a borokat. A legtávolabbi pince, ahová eljutottunk, a Lusta Páva pincéje és kertje volt a Kadarka soron, üdítő színfoltként, itt egy hosszabb időt is eltöltöttünk, mielőtt felmentünk még a Stárzsahegyi kilátóba is. A szép idő miatt egyértelmű volt, hogy a kertben foglalunk helyet, ahol érthetetlen módon női melltartók és bugyik lógtak. Ez nyilván valami geg akart lenni, de mi nem tudtuk értelmezni, pláne, hogy az egyéb dekorációkhoz ezek semmilyen módon nem illeszkedtek. A helyi Strázsahegyi Borház palackozott borai közül a Páva Könnyét és Rosé Pávát is ittunk, a vöröseket - Merlot, Cabernet Franc - ezúttal kihagytuk. Megkóstoltuk fröccs formájában a Chardonnayt és az Irsai Olivért is. A kiszolgálás egy fiatal lány személyében kedves, közvetlen, mosolygós volt. A pultban többféle süteményt láttunk, részben a Kemenes Cukrászattól, pl. Isler (590 Ft), linzer (490 Ft), zserbó, flódni (890 Ft), fánk, de volt sajtos pogácsa is. A páva mint dekorációs elem több helyen is megjelent, egyrészt a kapuban, másrészt a falfestésben is. Megnéztük a pincét is, amit rendezvények idején szoktak megnyitni. Nagyon tetszett az újabb Páva-élmény, szerezttünk itt lenni. 5 pont, ez egyértelmű.