A kirándulások csemegéje

Az ország egy nagy kalandpark a templomromok szempontjából. Van, amit nagyon könnyű megtalálni, hiszen egy település közepén van, aztán van, amiért tenni is kell, hogy meglegyen. Ez az ódörögdi a mumusom volt, volt, hogy nem találtam meg, aztán volt, hogy a vadásztársaság mezőőrei durván elkergettek a cél közeléből. (Mondván, hogy a nagyurak éppen szarvasokat lőnek ki a területen, na, takarodjak innen...) Tegnap meg azt gondoltam, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is megtalálom. Nem könnyű. A Google térképe az autót egy földútra irányítja, ahol leteszed, aztán átvágsz egy párszáz méter széles mezőn. Közben hallattam, hogy nagyuraimék most is durrogtatnak az erdősávokban, de reméltem, hogy kétlábon járásom és ruhám színe nem keverendő össze déltájt még egy vaksi öreg osztrák vagy kereszténydemokrata vadász szemével sem egy gímszarvassal. Végigpásztáztam az erdősáv szélét, behatolhatatlan bozót. Aztán visszamentem a kocsihoz, és megkerültem a mezőn az erdőt, sima, egyenletes a talaj, egész közel lehet menni a térképen a jelölőponthoz, ott kocsit le, bozótba be, és negyedórás kutakodás után megvan. Érdemes megkeresni! Viszonylag épen maradt a torony, magasztos az épület. elárvult megszentelt falak, éjszakánként talán Szent Mihály vív itt ádáz csatát a Sátánnal, merő rutinból. Egyébként tényleg vadban gazdag környék, erős vadillat teng a fák között és vaddisznótúrások is akadnak a rom körüli tisztáson. Szépséges kaland, irány megkeresni! (Különben elzsibbad, majd elsorvad a lábad a sok üléstől.)