GIGANTIKUS RUHACSIPESZ

Böllérfesztiválon voltunk Abádszalókon, és ha már ott voltunk, meg kellett nézni a város híres Egyesítési emlékművét, a gigantikus ruhacsipeszt. Első látásra igencsak meghökkentő, de másodikra is az,,, Van persze erre a furcsa valamire magyarázat, miszerint Abádszalók 1896-ban Tiszaabád és Tiszaszalók, a két szomszédos település egyesítésével jött létre, és ezt az emlékművet 2005-ben az egyesített helység várossá nyilvánítása alkalmából állították fel. A két szára jelképezi a két korábban különélő községet. Hogy anno mit szóltak az egyesített falvak lakói nemcsak magához az összeolvasztáshoz, de ahhoz is, hogy emiatt elveszett a fontos azonosító jel, a Tisza-előtag a nevükből, azt nem tudom, de el tudom képzelni... Mindenesetre a most élő abádszalókiak cserébe örvendhetnek annak, hogy a kis magaslaton emelkedő csipesz két szára közötti acélrugó jelképezi őket, az összetartó emberek közösségét. Háát, ha csak úgy nem!
Hogy ez a csipesz-ötlet mint szimbolika kinek jutott eszébe, arról megbízható infót nem találtam a neten, csak vélelmezést, miszerint ez egy pálinkás brainstormingon keletkezhetett ötlet lehetett. Lehet. Ám tovább él, vagy másnak is eszébe jutott: sok évvel később egy színházi plakáton bukkant fel a csipesz az összetartozás motívumaként.
Na de, ha már emlékmű, mégsem lehet egy, ma már repedező, faalkotmánnyal letudni a dolgot. Ami csak eszébe jutott a helyi illetékeseknek, hogy ide lehetne pakolni, azt ide is hozták. A csipesz talapzatául szolgáló dombocska előtt áll egy kőtábla, elülső oldalán a várossá avatás éve és a település rendszerváltás utáni címere látható: felül egy sas csőrében koszorút tartva, az alsó mezőben két csuka. Ámde a kőlap hátulja, az megint csak jókora meglepetéssel szolgál: Wass Alberttől a sokszor idézett a kő marad szöveg olvasható itt kőbe vésve. De miért is? Milyen aktualitás, milyen helyi vonatkozás mián került ide ez a szöveg attól az embertől, aki nemhogy maradt volna, mint a kő, de a háború végét meg sem várva, 1945 tavaszán nagy sietve elhagyta hazáját, nyugatra emigrált... És hogy az össze nem illőségek folytatódjanak, a kőlap tetején egy ugyancsak kőből faragott országalma található.
Az egész, mondjuk így, emlékművi együttes teljessé azzal válik, hogy 2016 óta, talán mert ekkor volt 120 éves az egyesített település, kis téglaoszlopokon örökítik meg az adott esztendőben születettek nevét. Na, ez legalább kedves, a lokálpatriotizmust éltető ötlet.
Szóval van itt minden, nemcsak óriási ruhacsipesz. A hely mégis sivárnak, élettelennek látszik amiatt, hogy az emlékmű mögötti régi általános iskola épülete kissé elhanyagolt és mintha lakatlan lenne.
Megnézésre pedig azért ajánlom a csipeszt, mert ilyet máshol nem látsz!