Agapanthus adatlapja

Trianon után azonban a határon kívül rekedt premontreiek az utódállamokban nemkívánatos személyek lettek. A Gödöllői Perjelséget 1924-ben velük alapította meg dr. Takács Menyhért, a felvidéki Jászóvár prépostja. Iskolát és rendházat hoztak létre a városban, megszervezték a saját szerzetesi felkészítést és a hittudományi főiskolát. Nem sok idő adatott azonban meg nekik, mivel az egyházi iskolákat 1948-ban államosították, a szerzetesrendeket pedig két évvel később feloszlatták. Impozáns, szép nagy épületük az Agrártudományi Egyetem birtokába került. Templomuk azonban nem volt a feloszlatáskor, noha a rendtagok leghőbb vágya ez lett volna, a templom építése soha nem kezdődött el. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben újjáalakult az önálló Gödöllői Premontrei Perjelség. A közösség hamarosan egy kápolnát épített, amely azonban egyre kisebbnek bizonyult, hiszen sikerült megszervezniük a gimnáziumot, és a tanulók is odajártak iskolai szentmisékre, de a helyi lakosság is látogatta. Mégis 30 évig szolgálta a kápolna a rendet és a híveket. 2018-ban azonban a Gödöllői Perjelséget apátsági rangra emelték, ami megerősítette a saját templom felépítésének szándékát. Megvalósításához a Premontrei Rend alapításának 900 éves évfordulója alkalmából a Magyar Állam visszaadta a rendnek az 1948-ban államosított területek egy részét, és a kormány támogatást nyújtott a közösségnek egy templom megépítéséhez. A 2024-októberében ünnepélyesen felszentelt, a premontrei építészeti hagyományokat követő Szent Ágoston Prépostsági Templommal beteljesült a rend 100 éves álma. A hívek és a látogatók számára pedig ez az épület maga a szakrális építészet szépségének megvalósult álma. Minden kis és nagy részletében a legnagyobb igényességgel és hozzáértéssel eltervezett, majd megvalósított Isten háza. Mivel a templom gyakorlatilag a város szélén, gyéren lakott környéken van, érthető módon zárva tartják. Szentmisék előtt lehet körbenézni, esetenként nyilvános koncertet is hirdetnek, de tavaly például a Nyitott Templomok Napja programsorozat keretében megnyitották a templom kapuit az érdeklődők előtt. Addig is, amíg ismét lesz ilyen alkalom, igyekszem olyan fotókon bemutatni Zobay Nagy László építésztervező és alkotó társai művét, amelyek jól adják vissza ezt a lenyűgöző szépséget.

A rendszerváltozás hajnalán Gödöllőre visszatelepülő szerzetesek a folyamatosan ápolt kis temetőt újra birtokba vették, és a gödöllői rendi élet és iskola újraindítóját, Fényi József Ottó atyát itt helyezték végső nyugalomra 2002-ben. Az Apátság a 100 éves évforduló ünneplésének kezdetén rendezni kívánta a szétszóratás idején elhunyt rendtagok végső nyughelyének sorsát. Ezért rendezték és bővítették a sírkert területét, majd a városi parcellában nyugvó elhunyt rendtagok földi maradványait méltó megemlékezés keretében a Premontrei temetőbe helyezték végső nyugalomra. Sőt, a Kárpát-medence szerte rendi kereteken kívül élt rendtagok sírhelyét is felkutatták, és ha szükségesnek látszott, áttelepítették ide. De megtaláltuk volt gimnáziumi tanuló, valamint a 2. világháborúban elhunyt néhány gödölői lakos sírját és az innen málenkij robotra elhurcoltak emlékoszlopát is. A temető megrendítő látványa a Gödöllői Premontrei Perjelséget alapító Takács Menyhért prépost prelátus 1935-ben felállított síremléke, amelyen Fadrusz János Krisztus a kereszten című munkájának bronz másolata hirdeti az örökkévalóságot.

Némi kérdezősködéssel sikerült megtudnunk, hogy ez egy régi víztorony. Így már könnyebb volt a neten utánakeresni, amiből kiderült, hogy az egykori Agrártudományi Egyetem, ma Szent István Egyetem 1954-ben épült és immár 20 éve műemléki védettségű víztornyát találtuk meg. Az egyetemi lakótelep vízellátására szolgált volna, de mire elkészült már fölöslegessé is vált, mivel a vízellátást máshogy oldották meg. Ezért eredeti alapfunkciójának megfelelően soha nem használták. Alkalmanként, évente kétszerháromszor, például a Kulturális Örökség Napjain kinyitják, ilyenkor szakvezetéssel megtekinthető a torony belseje. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, amikor ott jártunk, szigorúan zárva volt a kertkapu is. A kapun található kiírásból viszont annyit megtudtuk, hogy ez az Urbango szabadtéri kincsvadászat egyik állomása manapság, ehhez azonban nem kell bemenni a kertbe.

Ezt az épületet és gondozott kertjét volt szerencsénk megnézni az Építészet Ünnepe és Éjszakája fesztivál alkalmából, természetesen fényes nappal. Kokas László építész, belsőépítész volt kalauzunk a kerti sétán és az épületbejáráson, aki a Kokas Műterem Kft. vezető tervezője. Az ő terveik alapján és generálkivitelezésével újult meg 10 évvel ezelőtt az addigra már jelentősen leromlott állapotú villa. A kor divatja szerint, a kor elismert építészeként Hild József 1844-ben tervezte és építtette fel saját használatra nyaralónak ezt a villát, amely eredetileg jóval kisebb volt, mint ahogy most megismertük. Az épület nem maradt sokáig a klasszicizmus nagy magyar mesteréé, egy későbbi tulajdonos megbízásából pedig Pucher József építész 1889-ben jelentősen megnagyobbította azzal, hogy oldalszárnyakkal toldotta meg, és hátsó irányba is kibővítette újabb helyiségekkel. Főként ezekre a változtatásokra utalva fejtette ki számunkra Kokas László a mintegy 170 éves műemléki épület teljes felújítását vezérlő megfontolásokat, és magyarázta meg döntéseiket, amelyek nyomán nem bontották vissza az épületet a kiinduló állapotig, hanem a Hild-féle koncepció szellemiségét respektálva őriztek meg a későbbi hozzáépítésekből is, illetve véghezvittek némi bővítést. Az eredeti állapot visszaállítása, tekintettel az eltelt 170 évben történt átalakításokra és a jelentős bontások elkerülésének igényére, reménytelen vállalkozás lett volna. - írja egy építészeti szakmai oldal is. Az ilyen módon megtervezett és véghezvitt rekonstrukciónak köszönhetően most egy stílusában, hangulatában egységes és jól használható reprezentatív épületet járhattunk be. A gyönyörűen felújított műemlék épület jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) székhelyeként működik. Az MMA-val szembeni fenntartásokat szokás ezzel a házzal kapcsolatosan is felemlegetni, az idetelepített kutatóintézete sem nagyon ismert. Mégis azt kell, mondjam, a lényeg, hogy általuk megfelelő funkciót, gondos gazdát kapott a villa. Mi pedig még egy dedikált emléklapot is kaptunk erről a látogatásról. Igazán kedves gesztus volt, köszönjük! Itt be is fejezhetném a beszámolót, de hiányozna, hogy: 2016-ban nem csupán a villa rekonstrukciója és bővítése, hanem az úgynevezett Svájci-lak újjáépítése és az épületeket körülvevő 12 ezer négyzetméteres park teljes körű rendezése is megvalósult. Az eredetileg kertészlakként szolgáló Svájci-lak tervezőjét egyelőre nem sikerült kideríteni, valamikor 1873 körül épülhetett, és a budai hegyek egykori romantikus nyaralóépítészetének jellegzetes darabjai közé tartozik. Téves tehát, amit fent a cím sugall! A Hild-villa és a Svájci-lak két külön épület egyazon telken! A kert csodája pedig egy hatalmas és magányos cédrus, amelyet valószínűleg már Hild József is láthatott.

A világ leghíresebb régészeti leleteinek egyikét, a kínai terrakotta-hadsereget és az első kínai császár korát fókuszba helyező, a kínai történelem több mint egy évezredét átfogó kiállítást láthatunk szintén féléven át a Szépművészeti Múzeumban. Aki szeretné megnézni, még van egy hónapja rá, mert május 25-ig lesz nyitva. A tárlat alcíme szerint Az első kínai császár agyagkatonái a tematika, de valójában jóval több ennél, mivel számos, a mindennapi életben és a szertartásaikhoz használatos tárgyat mutatnak be Csin Si Huang-ti és dinasztiája, majd a rákövetkező Han-dinasztia korából, vagyis a Krisztus előtti századokból indulva. A kiállításon így több mint százötven ókori mű- és hétköznapi tárgyat mutatnak be, hogy elképzelhessük az akkori kínai életet. A legnagyobb érdekesség természetesen a Kínának a nevét is adó, azt egyesítő, felemelkedését elindító első császár, Csin Si Huang-ti terrakotta-hadseregéből kiállított tíz eredeti, valósághű figura. Különösen, hogy mint a tárlatvezetőnktől megtudtuk, a kínai állam nem is enged ki az országból ennél több darabot, mint amennyi most ezen a tulajdonképpen a világban vándoroltatott kiállításon látható. Merthogy ez egy utazó kiállítás, a kínai megfontolás szerint azokba az országokba juthat el, amelyekkel baráti viszonyt ápolnak. De nekünk legalább ennyire izgalmas látnivaló volt a két, kicsinyített másolatban bemutatott, az első császárt a túlvilágra vivő négylovas kocsi is. Ezek eredetije is, miként az agyagkatonák a Kr. előtt 210-ben elhunyt uralkodó városnyi méretű sírkertjéből kerültek elő, ott voltak több ezer társukkal eltemetve, hogy védelmezzék a császár sírját. Kína legendás öröksége, amelyet legendás körülmények között találtak meg kutat ásó földművesek, még 1974-ben. És most mi is bepillanthatunk ebbe a számunkra időben, földrajzilag és kulturálisan is távoli világba. Közben a kihelyezett tájékoztató szövegeken, kínai filozófusok idézeteiből olyan bölcsességeket olvashatunk, amelyek esetenként segítenek megérteni a kínaiak mai szerepét, viselkedését a világban.

A hotel visszaigazolta a foglalást, az átutalás beérkeztét. Minden rendben volt. Még egy hosszas eligazítást is küldtek a házirendről, a kötelező vendégmagatartásról. Elolvastuk, tudomásul vettük. Megérkeztünk, a recepciónál gond nélkül elintéztük a bejelentkezést, ám amikor azt hittük, ezzel megvagyunk és továbbra is minden rendben, a recepciós azt kérte, hogy fizessünk 20 ezer forint depozitot. Hogy mit? Soha, sem külföldön, sem itthon ilyen gyakorlattal még nem találkoztam! Ettől persze még az Oasis Inn Budapest alkalmazhat ilyen eljárást, csakhogy ezt előzetesen tudatni kell, kellene a vendéggel. Ez ugyanis a szálláshely és a vendég között létrejövő szerződés egy lényeges eleme, amellyel kapcsolatban azt is közölni kell, hogy mire szolgál a depozit, milyen esetben tarthatja meg a szálloda ezt az összeget részben vagy egészben stb. Mi viszont erről előzetesen mit sem tudtunk. A foglalás során és a nekünk küldött részletes eligazításban sem esett szó depozitról, ezért határozottan visszautasítottam a kifizetését. Megkonzultálták egymás között, és eltekintettek a letét beszedésétől. Nem indult hát valami jól az Üllői úti oázisban való tartózkodásunk. Kár, mert minden más nagyon is rendben volt, jól éreztük magunkat ezen a különös helyen. Különös, ugyanis egy igazi békebeli, az 1870-es években épült, jókora neoreneszánsz lakóház belső udvarán vannak a hotelszobák. A történelminek mondható épület ma is tükrözi hajdani eleganciáját, még ha ez kicsit kopottas is a lakóházi részen. Az utcafronton háromemeletes a ház, de belül csak két alacsonyabb szint van. Mi itt laktunk a frissen felújítottnak látszó, nagyon jól karbantartott szállodai földszinten. A szoba valójában kicsit apartman is, mert egy csöppnyi, de jól felszerelt konyhafalat is magában foglal, akár még főzni is lehetne. A berendezés egyes elemei a szobában is, de leginkább a fürdőszobában az oszmán és a marokkói díszítőművészet hangulatos stílusát hozzák. Igencsak érdekes a lakóházi részen lévő reggeliző hely is, ahol a nyerstégla-struktúra és megint csak a törökös dizájnelemek kellemes társítása látható. El nem tudtam volna képzelni, hogy Pest központjában ilyen szálláshely van. Ahol egyébként tökéletes a tisztaság, rendkívül udvarias és segítőkész a személyzet. Örülünk, hogy megismerhettük! Csak azt a kezdeti incidenst tudnám feledni!

Ezek a jellemzően nagy népszerűségnek örvendő bemutatók hol közvetlenül kapcsolódnak az értékesítési tevékenységhez, hol nem, de akik nem vásárolni szeretnének, hanem a művészeti értékeket megismerni, élvezni, azoknak ez közömbös. A nagyok mellett vannak a Falk Miksában kisebb, ám ugyancsak a közönség felé forduló galériák is. Közülük most a Bodó Galériával és Aukciósházzal ismerkedtünk annak apropóján, hogy Utórezgések címmel ismét kiállítást rendeztek Bornemisza László varázsos, a mese és a valóság határán lebegő világát tükröző képeiből. Azért ismét és Utórezgések, mert tavaly nagyszabású életmű-kiállításon mutatták meg az érdeklődőknek a festő műveit, és az azt övező kiemelkedő érdeklődésre való tekintettel, annak szellemi folytatásaként most ismét itt vannak Lumikki és társai a Falk Miksa és Balaton utca sarkán. Május 7-ig lehet megnézni a tágas, jól rendezhető bemutatóteremben a több mint 50 alkotást, amelyek többsége eddig magángyűjteményekben rejtőző, a nagyközönség által soha nem látott festmény. El voltunk bűvölve a képektől, többször is körbejártunk. És ami tetszett még, hogy egy vitrinben néhány könyvet fedezhetünk fel, amelyek borítóját és belső illusztrációit Bornemisza László készítette. A kulturális küldetés kiegészül egy tavaly, az életmű-kiállításra a Bodó Galéria közreműködésével megjelentetett monográfiával, mert a 30 éve elhunyt Bornemisza László festőművészről korábban még nem készült tanulmánykötet. Aztán, ha képet nem is vásárolunk, valamicskét mégis hazavihetünk: Lumikkivel, a képek meselánykájának alakjával díszített kulacsot, szemüvegtörlőt. Mint a nagy múzeumok ajándékboltjaiból.

A rendkívüli érdeklődésre való tekintettel az Attila-kiállítás április 1-től hétköznapokon már reggel 9 órától látogatható. Mi egy olyan tárlatvezetésen vettünk részt, amelyik a múzeum rendes nyitvatartása után indult, így a Múzeumkertben éppen egy hangulatos kora esti térzenélésbe csöppentünk. Ebből is élvezhettünk még a sok ott lévővel együtt néhány percet. Szerencsére előzőleg is úgy gondoltuk, és ebben meg is bizonyosodtunk, hogy ezt a kiállítást, ha csak lehet, szakmai vezetéssel érdemes megnézni. Itt ugyanis jól jön a mondandó megértéséhez a segítség, mivel a 13 ország 64 múzeumából idehozott 400 műtárgy egyike sem kötődik közvetlenül Attilához, személyéről is csak néhány valós tényt tudunk, mégis az a szándék, hogy a kiállítás hidat képezzen a legendás hun vezér keleti és nyugati kultúrákban máig élő emlékezete között. Befizettünk hát egy esti tárlatvezetésre, amelyen egy régész és egy művészettörténész szakember vitt végig bennünket a sok-sok tárgy között, hogy minél jobban eligazodjunk egy olyan történetben és a hozzá kapcsolódó mítoszok, legendák körében, amely máig ható országunk történelmi közgondolkodásában. Hol máshol lenne helye ennek a magyar identitást meghatározó történelmi témának, mint a Nemzeti Múzeumban? A felbecsülhetetlen értékű kincseket csodálva kaptunk képet Attila koráról, és arról, miként és miért lett a nemzeti identitásképzés 1600 éven át is múlhatatlan fontosságú eleme a hun-magyar rokonság, miközben erre semmilyen tudományos bizonyíték nincs. De a vezetésen az is szóba került, hogy miért a nagy különbség: Miközben nálunk egy hősi őst látnak sokan Attilában, a hun királyban, Nyugat-Európa több országában ő maga a patás ördög, a negatív emberi tulajdonságok megtestesítője. Akiről a rossz gyerekeket és a mindent lekaszaboló bozótvágó kistraktort elnevezték. . .