Agapanthus adatlapja

A bronz alkotás egy szomorú felnőtt bohócot ábrázol, aki a hátán egy kicsi bohócot cipel. Ezért legtöbben először arra gondolnak, a felnőtt, valószínűleg az apa hurcolja gyermekét, akinek ugyanaz lesz a bohóc-sorsa. Csakhogy a mű címe: Curriculum Vitae, egy latin kifejezés, amelynek lazán lefordítva életpálya, élettörténet, vagy önéletrajz a jelentése. A szobor tehát azt ábrázolja, hogy egész életünkben magunkkal hordozzuk a gyerekkorunkat, velünk van a gyermeki mivoltunk. Talán az akkori álmaink is, amelyek aztán bár ha megvalósulnak, velük együtt is lehetünk szomorúak. Mégis, amikor arra járunk és van pár percem, hogy ezzel a szoborral legyek, engem mindig mélységesen megnyugtat. Talán ez az igazi művészet ereje.

Az 1804-ben emelt, késő barokk stílusú kőszobrot Győrffy Pál sóhivatalnok állíttatta, eredetileg a tiszai cölöphíd mellett, ahonnan a fahíd 1909-es pusztulása után, 1910-ben került a vártemplom előtti terecskére, majd a 2. világháború után a jelenlegi helyére. Nepomuki Szent János szobra itt a szokásos ábrázolásban, jobbjával mellkasára szorított, pálmaágba ágyazott feszülettel, és teljesen egyedül, kísérő alakok nélkül áll a lábazaton, a korpusz fölött elrévedő tekintettel. A lábazat homlokoldalán lévő mélyített keretben erősen lepusztult Szent Flórián-dombormű látható.

A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében 2018 és 2021 között szinte a romjaiból varázsolták újjá ezt a hazai viszonylatban is ritka klasszicista remekművet. Hófehér klasszicista épület a kastély, az én ízlésemnek egy kicsit túlzottan is szigorú külsővel, de belül közel kerülhetünk az Ördöglovas szelleméhez és az általa igényelt miliőhöz. Sándor Móric, a hajmeresztő lovasbravúrjairól elhíresült gróf volt a kastély leghíresebb tulajdonosa, és ő alakíttatta át az egykori barokk épületet a ma is látható klasszicista stílusú műremekké. Ebben két mesteri partner volt segítségére: Hild József az épület külső kialakítását tervezte meg, a klasszicista dísztermeket pedig Alessandro Sanquirico, a milánói Scala díszlettervezője alakította ki. Az előbbi keze nyoma már messziről szembetűnik a festői környezetben elhelyezkedő épületen, míg az olasz művész munkáját a restaurált és újra berendezett Raffaello- és az Etruszk-teremben csodálhatjuk meg. E két terem színpadiasságával nagyon is jól érzékelhetően tükrözi tervezője színpadi gyakorlatát, de a megrendelő igényét is. A kastély kiállításai révén Sándor Móricot és lányát, Metternich-Sándor Paulinát ismerheti meg némiképpen a látogató, és más tematikus bemutató is gazdagítja az ismereteinket, de számunkra a látnivalókból Sanquirico két terme maradt legemlékezetesebb és a kitűnő szakvezetés.

Ide éppoly nehéz normál körülmények között bejutni és megnézni, mint az ország legtöbb, nem kiemelkedő turisztikai érdekességű templomába. Nekünk sem sikerült eddig. Most viszont a Fesztivál idejére megnyitották a templomot a nagyközönség számára is (Nyitott templom címen), és jól felkészült segítők fogadták a betévedőket, hogy mit miként lehet megnézni. Például hol vezet lépcső a karzatra, mit látunk a templom körül sétálva. De azt sem tartották szentségtörőnek, hogy a templomban rajzolgassanak a gyerekek egy nekik kialakított helyen. Egyedi formavilágú, szokatlan elrendezésű templomba jut a betérő, egy szabályos ötszög alaprajzú, központi térbe, ahol középütt helyezkedik el az úrasztala, amelyet az oldalhajókban helyet foglalók mintegy körbeülnek. A templom épülete most a Fesztivál egyik kiemelkedő főszereplője is volt: Toronymagas kiállítást szerveztek az előre meghirdetett fényfestő rajzpályázat nyerteseinek, résztvevőinek. A Református Templom a szolnokiak által megálmodott színes vetített homlokzatot kapott. Esténként lélekemelő látványosság tárult hát a bámész nép elé, egy olyan világot teremtve, melyben a fantázia a legjobb útitárs.

Az ifjú kiszolgáló hölgy pedig kedvesen beinvitált. A csöppnyi belső helyiség hangulatosan van berendezve, díszítve, a pultban azonban nem néztek ki valami jól az egyenként árválkodó, mintha maradékok lennének falatnyi süteményfélék, darabonként közel 2000 forintos árért. . . Kértem egy ásványvizet és egy sonka-sajtos szendvicset. Az ásványvíz a design-díjas 383 víz volt, amelynek tényleg mutatós a sokszögletű hasáb alakú palackja, de az íz-díjat már kevésbé tudom értelmezni, pedig azt is kapott már. Nagyon divatos mostanában ez a víz a vendéglátóhelyeken, de könyörgöm, ahogy a neve is mutatja, ez mindössze 383 ml, még fél liter sincs, és mindenütt igen drágán adják. Ám a szendvics, amit valaki gyorsan elkészített nekem a függöny mögött, az finom volt, főként a ropogós, friss baguette ízlett, amibe a hozzávalókat tették. És így együtt nem is került sokba ez a gyors ennivaló. De törzsvendég nem leszek náluk.

Merthogy a körülmények abból a szempontból nem voltak előnyösek, hogy vasárnap délelőtt jártunk ott, amikor a külföldi turistaáradat szinte ellepi a zsinagógát. Irigylem is, most látva, Ugor kolléga fotóit a szinte üres belső térről. Tényleg jobb nem a turista főszezonra és hétköznapra időzíteni a látogatást. De ez nem egy keresztény templom, ismereteim szerint nem is épült annak. A pesti zsidó hitközség elöljárósága 1850 végén határozta el, hogy a Dohány utcai telken, telkeken a már meglévő kisebb zsinagóga átépítésével egy reprezentatív, fényes kultusztemplomot épít. Több építészt felkértek a tervezésre, végül hosszú huzavona után a ma már nem létező bécsi nagyzsinagóga építőjét, Ludwig Förstert bízták meg a tervezéssel, aki egy mór stílusú épület tervével nyerte el a megbízást. Kétségtelenül tervezett más zsinagógákat is, de művei sorában keresztény templomok is szerepelnek. Az építész és a zsidó hitközség közötti elszámolási viták nyomán azonban Förster felmondta az együttműködést ezért a zsinagógát Feszl Frigyes, a Pesti Vigadó híres építészének közreműködésével fejezték be. Tehát a Dohány utcai zsinagógát keresztény építészek tervezték és építették. Nem csoda hát, így magyarázta vezetőnk, hogy a keresztény templomokból ismert egyes elemeket vittek be a pesti zsidók főtemplomába. Nekem az itt sosem használt, mégis mindkét oldalra elhelyezett szószékek tűntek fel meg a zsinagógákban nem jellemző orgona például. És igen, különösen a vasárnapi turistaözönlés közepette nemigen lehet itt semmiféle áhítatra jutni, de ez egyébként is erősen neológ vallási hely, ez látszik a terem belső elrendezésének néhány részletében is. Mondják, akik idejárnak, hogy itt a péntek esti vagy a szombati istentiszteletek sem olyan ájult csendességben, mereven zajlanak, mint egyes keresztény liturgiák szerint. Áhítatot tehát nem éreztünk, sok turistát kerülgettünk, és mégis, és ennek ellenére egy csodás imatermet láttunk.

A kiállítás nagyon jól rendezetten mutatja be a judaizmus alapjait, a zsidó hétköznapokat, ünnepek és életfordulók szokásait az azokon használatos tárgyak segítségével. A zsidó tárgyi örökség itt látható gazdag gyűjteményének értelmezését segítik a kihelyezett feliratok, eligazító szövegek, de szerintünk jobb, ha szakértő vezetővel nézzük meg, mert a nem zsidó látogatóknak sok új tudás, összefüggés lesz megismerhető. Az érdekességek és a sok gyönyörű tárgy, az összetett ismeretanyag el is varázsolja a múzeum látogatóit. De a kiállítás rendezői nem hagyják, hogy ne szembesüljünk népük tragédiájával, a 2. világháború idején zajlott üldöztetéssel. Az utolsó kis helyiségben megindítóan hétköznapi tárgyak, mint például egy nagyocska leány naplója, de persze a sárgacsillagok is, emlékeztetnek arra, hogy ezen a helyen a hajdani zsidó gettó területén járunk. És a múzeumot elhagyva körbesétálhatjuk, belépni tilos, a budapesti gettó itt eltemetett áldozatainak sírkertjét.

Információt nem könnyű találni a Szent Kereszt templomról a neten, és meg is zavarja a keresgélőt, hogy ez a mai, szinte erődtemplom jellegű épület a reformátusoktól visszavett templom, az ún. Magyar templom helyén épült, ezért gyakran ma is ezen a néven emlegetik. Szerencsére a templom bejárati folyosójában pontos történeti leírást találtunk. Eszerint a település központjában lévő, támfallal erősített kis magaslaton 1888-ban megkezdett templomépítés eredményeként egy neogótikus stílusú építmény született, miközben meghagyták, de megmagasították az itt elbontott Árpád-kori templom tornyát és a falakból is azokat a részeket, amelyekre szükség volt. A robosztus, vaskos épület neogót stílusát látva, körbejárva az épületet igencsak meglepő a főbejárat rokokó díszítettsége. Erre azonban végképp nem találtam magyarázatot. A tágas, nagy belsőterű templomban a fából készült főoltár és a szószék is neogótikus stílusú, de a főoltár mögötti, szokatlan elhelyezésű falfestmények már egy későbbi stíluskorszak, a szecesszió idején készültek, 1910-11-ben. Meg kell még említeni, hogy a bejárati kis folyosóban meglehetősen köznapi tárgyakat mutatnak be üvegvitrinben őrizve: két szőlőtövet! Mór jómódját ugyanis századok óta a szőlő, a bortermelés adja, illik hát kellő tisztelettel bánni a szőlőtőkékkel, akár a templomba is bevinni őket, még ha csak a bejárati részbe is.