A falu ritkábban járt részén van, nem esik útba errefelé semmi, viszont a Balatont kerülő bicikliút pont itt halad el. Egy magánház szélesre tárta kapuit, beállítottak egy guruló büfékocsit és az a garnélázó. Pár pad is van a környezetében. Sajnos ültek a padokon vagy nyolcan. Nyolc totálrészeg, elviselhetetlen tahó. Egy nő és hét férfi. Míg a pultál érdeklődtünk, aztán persze rendeltünk is, én fokhagymás krémes garnélát sültkrumplival, feleségem karibi szósszal és leültünk várni. Az egyik részeg ordítva molesztált, mi a nevem, ki vagyok, és mindenféle hülyeséggel tolakodott, a többi meg torokszakadtából ordított, összefüggéstelenül káromkodtak, tényleg nagyon kínos volt. Az egyik telefonálni kezdett, és egyetlen mondatban el bírt helyezni legalább 5 ritka obszcén megjegyzést, miközben odatántorgott hozzánk a füvön. Nem hagyták abba, nem mentek el. Itt alkoholos italokat is lehet fogyasztani, igaz, elég szűk a választék, de azért van. De, hogy nyolc primitív tajtrészeg hogyan kerül ide a dombra egy garnélázóba, miért pont ide, ez örök rejtély marad. Később még különösebb dolog történt, besétált a füvön egy bangladesi fiú, talán az öccsével, életemben nem láttam egzotikus vendégeket Ábrahámhegyen, egyáltalán nem ilyen a falu és környezete, de hogy hogyan kerültek ide. . . (? ? ? ) Őket is macerálták a részegek, hogy kifélkék. mifélék, onnan tudom, hogy Banglades. Kicsit szégyelltem is magam, hazám nevében,. Azután, kicsit sokára meglett az étel is, a képen látható, roppant semmilyen salátaágyon hevert vagy 5 szegény garnéla, a fokhagymaszósz meg pont olyan volt, mint régen az a bizonyos tubusos, olyan kis benzin vagy tartósítószer vagy milyen ízű. . . Semmi öröm nem volt az evésben, ráadásul mindezért fizettünk ketten 8000 forintot, sehogy sem érte meg. Na, de tudjatok erről is.
