A Barbie Mária

Andocs még mindig hiányzott az életemből, a nagy kegyhelyek látogatásának buzgalmából, ha már erre adta a fejét az ember, nem megkerülhető. Az itteni Nagyboldogasszony nem ám csak úgy templom, hanem már bazilika. Mintha ezek a templomrangok kicsit elharapóztak volna mostanában. De ez nem egy akármi, hanem az egyik legismertebb magyar búcsújáróhely. A tizenötödik század óta itt van, azóta csak épül, gyarapszik. Az oltárrészletek megőrződtek, dúskálnak az aranyozott díszítésben, még talán a gótikus időkből. Később már a barokk birkózik a gótikával. De nem csak a kis kápolna terebélyesedik templommá, majd hangzatosan bazilikává, szédületes ütemben gyarapodott Mária ruhatára is. Ahogy például Csatkán vagy Mátraverebélyen, itt is öltöztetik Máriát szorgalmasan. Ruhatára külön kis múzeumot képez a falakon belül, az ókori ács egyszerű felesége mindenféle kalocsai mintázatú, de olykor modern, újragondolt hacukákban is pompázik, mikor hogy ki mit ad rá. Van egy létra ehhez. Végigjártuk Mária ruhásszobáit, nem is kell hozzá sok kommentár, legyenek a képek azok. van, ami magánemberek felajánlása, van, amit egy nagyobb közösség készíttetett. Hízelgésből, köszönet gyanánt, vagy csak úgy. Egyébként a hely és környezte tényleg szép, aki erre jár ki ne hagyja, mert csak veszít vele.