Egy este a babócsaiaknál

Az úgy volt, hogy késő délután jöttem rá vízvári szállásomon, hogy hohó, hát valamit enni is kéne, a vendégházban nincs felszolgálás, Vízváron meg mit is találsz este, hát pironkodva érdeklődtem szállásadóméknál, hogy akkor most mit is tehetnék (vagy ehetnék)? Menjek Berzencére húú, hát onnan jöttem, elég pocsék tapasztalat. Hát akkor mi legyen? 10 perc múlva szólt a jólélek, aki azért szívén viselte a gyomromat, hogy ok, le van beszélve, menjek Babócsára, a Boda presszóba, ott várnak, ott ehetek. Így is lett. Motor benzinnel-akkumulátorral él és indul, lássunk világot, hát Babócsa! A Boda presszó kívülről, hogy is mondjam, amolyan semmi érdekes. Meg nem állnál itt, ha nem tudnád, hogy főznek is. De bementem, instállom, remélem, hogy jó helyen járok... pultnál helyi figurák nehezednek a székekre, három brutál kövér ember. Szőke nő kijön, kérdez, én válaszolok, hát én vagyok az éhes, ok, üljek le, mi legyen az evés? Biztonságra törekedtem, rántott húst kértem hasábbal. Hááát, kicsit soká készült. Megtudtam, hogy ki kell venni a fagyasztott húst, az majd még sok idő, aztán elég sokára hallottam meg a konyhából a dühödt klopfolást. Közben egy nagyon testes, amolyan nem túl bonyolult ember, arról tartott nagyelőadást nagyhangon a pultnál, hogy ő Svájcban élt sokáig, állandóan sorra töri az Audikat, de neki soha nem lett semmilyen baja, mert jó anyagból van, mert gyerekkora óta valami izét eszik... hát így telt-múlt az idő. Megjött aztán a kajám, az abszolút átlag rántotthús hasábbal, vegyes savanyúságot is kértem hozzá, evőeszközök kissé piszkosak voltak, vadul sikáltam a szalvétával, de kiadós volt az elemózsia, jóllaktam, később beszélgettünk is a szőke hölggyel, a környezet miatti elvártnál messze intelligensebb volt, kastélyokról esett szó, környékbeli nevezetességekről. Számlám szerint 2950 volt a nagyadag rántott hús krumplival, van egy 600, egy 400, meg egy 450-es tétel, gondolom, savanyúság, üdítő, így aztán 4400 forintre rúgott a vége.