A nyugalom szigete

Lányom születése után, 2003 - ban jártunk először Akaliban egy másik baráti családdal ( 3 + 3 fő ). A helyet és a szállást akkor még véletlenszerűen választottuk ki. Már akkor is az utcában laktunk, pár házzal odébb. Megfogott a hely varázsa, amit nemcsak a nyugalom és a kellemes környezet adott meg, hanem valami más is, amit nehezebb szavakba önteni.

2 év után, amikor már csak ketten maradtunk a lányommal, egy napon kapkodva, gondolkodás és nagyobb készülődés nélkül vonatra szálltunk, hogy elmegyünk egy kicsit erőre kapni a Balatonra. Nem tudtuk, hova megyünk, a komáromi vasútállomáson eszembe jutott egy név a múltból .... Balatonakali ... és oda váltottunk jegyet. A vonatról leszállva a szomszéd utca ismerősnek tűnt, de még nem tudtam, miért, nem jutott eszembe a 2 évvel azelőtti üdülés, mert akkor autóval voltunk,talán akkor a barátainkra hallgattunk, stb. vagy az utca másik felét használtuk gyakrabban.

Valahogy betévedtünk egy tágas és barátságos udvarba, a Myrna - ház udvarába. Úgy éreztem, hazaértünk. Szívesen fogadtak ... gondolom a lányom elvarázsolta a háziakat 3 évesen ... és az anyagi helyzetünknek megfelelő szállást kaptunk. Jó volt, minden közel volt a szálláshoz, mozi, strand üzletek, éttermek, posta, kiskocsma. Mindent ki tudtam használni, akár egyedül, akár kettesben. A házban odafigyelő és segítőkész személyzet, barátságos szomszédok, ott üdülők. Tudtam kora reggel bevásárolni, telefonálni a postáról, a lányomat biztonságban éreztem. A törődés, odafigyelés, az udvar reggeli zártsága és a családiassága későbbi években megengedték, hogy a kislány se féljen, ha nem lát, el tudtam menni futni is reggelente. Amikor megtanult kerékpározni, kaptunk a korának megfelelően mindig biciklit, elmehettünk túrázni és nemsokára már rendszeresen elmentünk a szomszád faluba - a kellemes, de dombos bicikliúton a fövenyesi kertmoziba.

Olyan jó érzés, hogy 12 év után most is arra kért a lányom, hogy ne autóval, de bringával menjünk el a fövenyesi kertmoziba.

2005 óta minden évben visszajárunk. Mindig akkor és annyi napra, amennyit rá tudunk szánni. De átlagban 6-7 napot. Végigjártam már csaknem mindegyik szobát, de a nagy udvar 3 házának mindegyikében voltunk már minimum 3 - szor. S a medencés házat is ismerem, de ott még nem tudtunk aludni, mert oda nagyobb családdal, vagy társasággal érdemes menni.
Szeretném, ha egyszer azt is kipróbálhatnánk, lakva. A medencét a lányom is tudta használni, ha talált olyan korú ott lakó barátnőket. Szerintem a Myrna - házban azok az emberek mind megtalálják a maguknak valót, akik szeretik a nyugalmat, nem zavarja őket, ha valaki rájuk néz reggelizés közben az udvaron. Szerintem az a fajta ember, aki nyitott az emberi kapcsolatokra és tud egy kicsit viszonyulni, igazodni a körülményekhez, jól érzi itt magát. Ha egyedül van, még társaságra is akad egy közös vacsorázás, borozgatás alkalmával, amire a házigazdák szívesen várják vagy kialakulhat az ott lakókkal is.

Lassan egy generációt látok már felnőni az udvarban, látom a változásokat, nyilván sok minden jobb és szebb lesz, vannak újítások. Persze akad dolog, ami viszont ugyanúgy, mint mi, öregszik. Ha valaki úgy tekint az elvárásaira, hogy mindig a maximumot kell hogy kapja, kérem nézzen tükörbe : vajon ő is mindig a maximumot nyújtja ? Ez így egy kicsit álszentnek tűnik.

Számomra ez az udvar, a Myrna - ház egy kicsit az életem és a lányom életének része. Visszajárünk ide, mert jól érezzük itt magunkat.
Tudom ajánlani minden békés, begértő embernek.