Jobbat vártunk

La Vida tapas bár
A Viktória panzió keretében idén júniusban nyitott hangulatos tapas bár. A növényekkel teli kerthelyiség zegzugos, nem nehéz találni egy intimitást nyújtó asztalt. A fedett teraszról impozáns a kilátás, a beltérnek is megnyerő az atmoszférája. Az asztalon menzába illő só- és borslisztszóró, a borospoharak egyikét vissza kellett küldjük, mert nem mosták el rendesen. Bekerültek a Magyar Konyha idei balatoni gasztrokalauzába, e kötetből tudhatjuk meg, hogy a tulajdonosok négy évig dolgoztak a Marbella melletti Elviria városában, itt tanulták ki a tapas-készítés fortélyait. Úgy, amennyire - tehetjük hozzá.
Spanyol ételeket kínálnak, elsősorban tapasokat. Szerepel az étlapon e rovatban többek között paella, klasszikus spanyol omlett, csirkés krokett, patatas bravas (sültburgonyakockák krémes szósszal), tonhalas vagy sonkás kenyér, a bruschetta spanyol változata, tintahal és rákolló. A főétel címszó alatt kínálnak kékcápa-steaket burgonyával és zöldkörettel, grillezett garnélanyársat aioli-val salátaágyon, nagy garnélát pesto-s üvegtésztával, rántott húst, illetve fokhagymás tarját burgonyával és grillezett csirkemellcsíkokat salátakörettel. Levesként rendelhetünk kagylólevest és gazpacho-t, desszertnek churrost.
A zánkai Lídia borház hat borát, továbbá a Feind pince egy habzó tételét tartják a magyar piacról, ezek közül hármat mérnek ki decire. Bár az étterem honlapján a tapas, spanyol borok, mediterrán életérzés mottó szerepel, egyetlen spanyol bort sem poharaznak abból a négy csendes tételből és három cava-ból amit kínálnak, a palackárak pedig meglehetősen húzósak. A töményitalok között néhány minőségi rum s a Panyolai pálinkák jelentenek némi érdekességet. Csapon Estrella Damm és Soproni meggysört tartanak, palackban további két Estrella-tételt, valamint három sört a Heineken portfólióból.
A kiszolgálás kedves, udvarias, kedélyes, mosolygós, stílusos.
A gambas ajillo az étlapfotóval ellentétben legegyszerűbb, legapróbb koktélrákból készült. Ízre nem volt rossz, de összességében csalódást keltett. Meglepett, hogy a fokhagyma nyersesnek bizonyult, alig hőkezelték. Az Albondigas con sepia nevű fogásban nem leltük a húsgombócok mellé beígért tintahalat. A fűszeres paradicsomszószban párolt kagyló élvezhető volt, az öt kagylóhéj egyikéből hiányzott a kagylóhús, a paradicsommártás lehetett volna üdébb, a rosszul elkészített lecsókra emlékeztető vizenyős paprika nem találta a helyét a fogásban. Nem kiugró minőségű, de friss, Lidl-színvonalú bagett-karikákat kaptunk mindemellé.
Bizony többet vártunk. Nem emlékszem, hogy tapas bárban ennyire gyenge fogásokat tettek volna elénk bárhol. A kiszolgálás és az atmoszféra emeli fel a két pontot háromra.