Szóval járjunk csak utána! Kapuban nagy csend fogad, teremtett lélek sehol, kihalt a táj. Csengetés? Vagy minek is, láthatóan be van ez zárva. . . Azután kijött a házból egy halk léptű, meglett korú asszony, odajött és csendesen beengedett. Mit szeretnék? Hát látni ezt a sok csodát. Nem működik most éppen itt semmi, és magyarázat is akadt, a közelmúltban tragédiák sorozata sújtotta a családot, nincs felhatalmazásom ezt részletezni, és hát ő itt maradt egyedül ezzel a mindennel, most éppen nem bír vele, de van ez, volt és lesz is, csak az útját, módját kell megtalálni! Végigsétáltuk a meghökkentően nagy területet, nem is tudom megszámolni. hányféle kemencét láttunk, soknak van sok története, eredete, működése, füstölők, péklapátok, és szemmel láthatóan, amikor itt nagyüzem van, akkor van ám minden! Sül, rotyog, serceg a jóféle! Közben talán össze is barátkoztunk kicsit a hölggyel, van közös pont: mindketten pedagógusok voltunk egykor, meg ezen kívül is van a normális embereknek számtalan mondanivalója egymáshoz. Mikor talán sokára elszakadtam onnan, megköszönvén a rám szánt türelmet, és már ültem is be az autóba, amikor kijött a ház elé és visszaintett, hogy jöjjek már vissza, vigyek legalább szőlőt, annyi van, nem kell senkinek, el fog pusztulni. . és kaptam egy nagy zacskót és egy metszőollót, hogy csak vágjak bátran, amennyit csak bírok. Szedtem egy fél zacskóval, sűrű hálálkodások közben, aztán elbúcsúztunk, de ez a szőlő annyira jó, olyan ízletes, hogy azóta cuppogva ezt eszem!
