Nem minden arany...

Szép nyári nap volt, kevesen ültek bent, a pincérek kedvesen invitáltak. Igényes helyszín. A pincérek kedvessége végig megvolt (bár a háttérben falatozó Főnök velük való bánásmódjából hallottunk néhány bődületes lebát.. sajnáltuk kicsit a srácot). Az ételre nem kellett sokat várnunk. A tálalás átlagos, szép volt. A bárány csülök rendben volt, a kacsamáj egy fokkal jobb volt. Azonban vittünk kiscsaládunknak 3 adag bécsi szeletnek mondott ételt (nekem ez indikátor étel, amin le lehet mérni egy étterem hozzállását a minőségi alapanyaghasználtról pl) . Otthon derült ki, hogy valami nagyon gyenge alapanyagból készített, (a mi fogalmaink szerint) az ehetetlenség határát súroló rántotthúsról van szó. Ha a helyszínen tálalják ezt, biztos visszküldjük. Szeletenként több, mint 3 ezer forintért, már ért annyit, hogy ezzel a poszttal figyelmeztessem a jövendő vendégeket. Ja, a túrós rétes Életem Rétese volt! Ez vitathatatlan. DE: harmincezer forintot sokszáz helyen lehet jobban elkölteni finom ételekre. Nem fogok ide visszajönni. A Balaton ezen régiójában több alacsonyabb (és persze magasabb) osztályú étteremben lehet ízletesebb, igényesebb étel enni.