Kossuth előtt Trianon

Éppen a híres-nevezetes világelső Kossuth-szobrot kerestem Balatonszabadiban, aztán csak úgy spontán megálltam a település központjának tűnő helyen, hogy biztos itt van, mert miért, hol lenne? Hát nem itt volt. Jól megnéztem magamnak ezt a fehéren siránkozó nőt, ez az emlékhely nem a bosszúgőzös nemnemsoházós fajta, inkább a kesergős típus. Kissé talán már esteledett is, a nap távozta még rápakolt egyet a depresszióra. Gondoltam, megérdeklődöm Kossuthot is, egy házaspár játszott a gyerekeikkel egy nagyobb játszótéren. Megértően nézett rám a pasi, de nem tudott segíteni. Hollandok voltak. Csak megálltak itt játszani egyet útközben. Kicsit hülyén magyarázkodtam, hogy mit keresek, de lövésük sem volt, hogy miről hablatyolok, famous leader and politician, freedom fighter meg ilyenek... de azért jó volt, közben még néztem, hogy ki a fenét érdekel, hogy melyik országban van az a Trianon, amikor ezek meg csak úgy átutaznak valahol Európából Európába és közben lazán játszanak a gyerekek egyet Balatonszabadiban.