Gasztrokanyar

Ezt úgy nehéz elmesélni... hát, a szegényember csak úgy megy, mendegél településről településre, esteledik rendesen, aztán valami betevő falatot keres. Gondoltam, hogy ha mást nem, hát bekopog valahová, mint Jézus tanítványa, aztán az emberek szállást adnak az istállóban meg tál lencsét a kemencezúgban... na, de aztán beértem Balkányra, (és csak kérnetek kell és megadatik) és ott terem egy ilyen panzió-étterem! Több se kell ennél! Van vagy négy bejárata. Az egyikbe benézek, termetes hölgy mutogat, hogy a másik ajtón... megyek, másik ajtó, aztán a harmadik is, egyszer csak, láss csodát, bejutottam. Bent valami nagy sürgés-forgás van, nyitott konyhaajtó, hárman-négyen úgymond olajat cserélnek. Hát, hogy milyen higiéniai körülmények között, az már egy másik kérdés, itt már felmerült, hogy tovább kéne már állnom, de egyrészt nincs hová, másrészt már igénybe vettem az ütött-kopott WC-t, nincs már képem továbbállni szenya módon. Aki rajtam kívül van a zegzúgos helységekben, az mind láthatóan családtag, dolgozó, vagy mit tudok én mi, ki-be járnak a konyhából, valaki meg valami pulton tésztát gyúr, dagaszt, nem is tudom. de mindenki csak úgy, civilben. És hát rám is sor kerül, mint egyetlen vendégre, még valami étlapot is kapok, és az fut át rajtam hogy legkisebbet akkor hibázok, ha rántott húst kérek, meg köretet. És azt is kértem. Hallottam a hús klopfolását, tehát frissen készül, húsból, a köret viszont a legboltibb legmirelitebb, de nem baj, a hozzákért csemegeuborka úgyszintén. megettem és semmi bajom, odamentünk a hűtőhöz, kiválasztottam egy Schweppes citrus mixet azt iszogattam rá. A fizetéssel át kell ballagni valami másik helyiségbe, de elképesztően, viccesen olcsón ettem, 3800 forintot fizettem húsok, köretek, savanyúság, üdítő, minden együtt, és sehogy sem fogadtak el borravalót. Szóval, ha ide mennél, ezeknek az ismereteknek a birtokában tedd!