Széchenyi-kastély Barcs

Megvették, új tulajdonosa van, az el is kezdte rendbe hozni a tetőzetet, aztán valami abbamaradt, munka közben elárvult. . . Na, nehogy már nem akarnád megnézni! Töprengve sompolyogtam oda, de hát lesz, ami lesz. Szemben egykori szentély, magtár. . . a falak meg egészen épek. A nyílászárók nem annyira. Tulajdonképpen esteledett. Bemennél sötétedéskor egy romkastélyba? Na jó, de mikor jövök én még egyszer ide? Ahogy egyre beljebb mentem, úgy kezdtem tanácstalankodni, mert vagy működik a zseblámpa a mobilomon, vagy vakuval fényképezek vele, a kettő együtt nem megy. Így aztán maradt a csoszogó sötétben botorkálás a belső termekben, ahová már nem jutott be elég fény. Az épület fővonalában a lépcsőház áll, ránézésre a tervezett és épített szépség még tündököl a halottban, de ahogy felfelé próbáltam menni, láttam, hogy viszonylag frissan szakadt le darab valahonnan, egy lépcsőrészleg keresztbe fekszik a feljáratnál. Vessetek meg, de nem kockáztattam tovább, ha megsérülök, még segítséget sem tudok hívni. Hát ennyi maradt ebből a hajdani pompából. Volt azért ebben valami hátborzongató.