Viszont rögtön átváltottunk a Széchenyi-Wenckheim kastélyra, egy hosszú útig bemerészkedtünk autóval, aztán beláttuk, hogy innen már csak kerékpár-csapás van, nem rongáljuk a környéket, valahol otthagytam a kocsit egy békalencsés vízfolyás partján, aztán 1-2 kilométer után már ki is volt írva, hogy Pósteleki kastély arra. . . (? ? ? ) Na, most akkor Pósteleki vagy Széchenyi-Wenckheim? De ha már itt vagyunk, mindegy is az, végül is, nem mindegy, hogy milyen család szellemei kísértenek a romok között? Séta a kapu maradványánál a parkon át, aztán pár kanyar után felemelkedik a tájból a múlt nagyságának csontváza, a lecsupaszított falak, a második világháború után rájárt a nép, ez maradt belőle. Itt azért nézelődhetsz kedvedre, igazi kastélyrom, vadászgathatod az eredeti látszatát. Van előtte egy kis időlátcső, ha belenézel, akkor az eredeti helyszínt próbálja mutatni, a úri család kint étkezik a szabadban, a kisfiú biciklizni tanul a bejárat előtt, szóval, amerre nézel a varázstávcsővel, egy darab múltat idéz meg. . . Mindenkinek ajánlanám, aztán hová jársz kirándulni, ha ide nem? (Megmondom őszintén, remélem, ezt nem hozzák rendbe. Annyit "rendbehoztak" már oly sok pénzáldozat árán, aztán szépen, lassan eltűnnek a közvagyonból. . . ez meg itt van, hát nézzük, amíg lehet. )
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
