KÖZÖSSÉGI EMLÉKEZET

A török idők harcai alatt, majd végül az Alföld visszaszerzéséért vívott küzdelmekben ezen a vidéken nagyon sok település teljesen elnéptelenedett, üres pusztává vált. A hódoltság utáni, a 18. század elején történt újratelepítésre ezért egyfajta újjászületésként tekinthetnek a leszármazottak is, függetlenül attól, hogy ez az újranépesedés miként ment végbe. Kisújszállás például 1717-ben népesült be újra, Törökszentmiklós 1720-ban, Békésszentandrás pedig az emlékmű tanúsága szerint 1719-ben. A református templom melletti kis pihenő parkban áll a kabai református családok Békésszentandrásra településének 285. évfordulója alkalmából 2004-ben felállított oszlopemlékmű, rajta papirusztekercset formázó kőlapon bibliai idézet.
Az emlékmű stilizált lerombolt házfal előtt áll, amelyen már az újratelepítés 300. évfordulójáról emlékeznek meg évszámokkal, a település zászlajának felfestésével, rajta a közigazgatási határ és az András-kereszt rajzolata. Kis vakolt felületen minden együtt. Aki tehát leül itt megpihenni a nagy fák árnyékában, elgondolkodhat mindezekről. Ám hogy az efféle újratelepítési emlékművek mennyire segítenek a lokálpatriotizmus kialakulásában, megőrizni a múlt emlékezetét és megérteni a máig ható következményeit, abban vannak kétségeim. Mindenesetre az alapot megadják.