Nehéz megítélés

Igazán furcsa szerzet ez a hegyi minden. Maga a "nemzeti emlékhely" függetlennek látszik az Andezit hoteltől, meg nem is az. A nagyot álmodó polgármester birodalma mindkettő, de a "nemzeti emlékhely kívül esik a hotel területén, annak szobrain, bár szelleme ugyanazon tőről fakad. Na, már a falu határától kifelé elkezdünk nagyon magyarok lenni, mindenhol nagy feliratok figyelmeztetnek, hogy ez itt a magyarok útja, aztán csak hajrá, egyre fel, a végtelenbe és tovább... Mondjuk azt, hogy egy vár, vagy egy csata helye nemzeti emlékhely, az rendben, nincs is azzal semmi gond. De úgy látszik, ezt is lehet, hogy a telkemen kitűzök két Árpádot, Attilát meg pár Jézust, és hopp, máris nemzeti emlékhely. Hát na. Faragtatunk szobrokat regimentszám, mert pénzünk, mint a tenger, aztán szépen elnézzük, hogy szétkorhadnak, elpusztulnak, több ki van már dőlve tőből, másokat benőtt a fa lombja és ott rejteznek a zöldben, Széchenyinek a feje hiányzik, Deáknak a fél arca... turul van, az kőből, korona rudakból és kupolából, Mindszenty meg hát a szokott depressziós tüneteket jeleníti meg. A nagy kőjézus feje meg olyan, hogy azt csak nézd meg fényképen. A domb tetején van egy kilátóféle is, vigyázz, mert a lépcső már van, ahol el van törve és hiányos és nagyot esel, ha nem figyelsz! Itt aztán nincs elsősegély, rendelő, vagy kórház. De nem beszélek le erről sem embert, menjetek kirándulni, a dombok, lankák között ott mászkálnak a gondolatok is, szóval "nemzeti emlékhelyre" fel!