A nap fénypontja

Ma jártunk itt először. Az ajtón belépve, kellemes fogadtatásban volt részünk. Persze végig ezzel a kedvességgel jöttek a hölgyek az asztalokhoz. És akkor jött az étlap. Nem sok étel található az étlapon, DE ennyi elég is, mert a választás nem könnyű. Úgy megkóstolnál mindent érzés. Kedvcsinálónak jött egy kis baguette vajkrém habbal, ezt követte egy mangós kefírhab a szecsuáni bibibével, amitől lezsibbad a nyelved, viszont egy akkora ízrobbanást kapsz a szádba, hogy csak nézel és nem érted, hogy ezt hogyan? Jött az előétel, mert kértél. (Addig még nem lehetett tudni az előző két kedvcsinálóról.) Hozzá teszem, isteni finom volt. A főétel isteni ízekkel, látvánnyal. Oké, ez már nem csúszott le, mert arra készülni kell, hogy nem kicsik az adagok. Na, persze ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, etetik magukat mind ízviláguk miatt, mind tálalás szempontjából. Jött a desszert kérdés. :) Én kézzel-lábbal ellenkeztem, hogy biztos nem csúszik már le semmi, mire férjem kért egy fahéjas csigát pálpusztai sajtkrémmel, ami lehelet vékony almával volt beborítva. Fahéjas csiga édes, sajtkrém sós, az alma savas. Nem tudtam megállni, megkóstoltam. Életemben ilyen finomat még nem ettem. Ahogy ez a kombó keveredett a számban. :)
Egyszóval minden, minden kiváló volt!
Elismerésem a séfnek és természetesen minden ott dolgozónak!
Köszönöm szépen ezt az élményt! ( Mondjuk most még nem nagyon kapok levegőt )