Elérzékenyít

Tudtam, hogy mit keresek, odamentem, nem kellett volna nagyon meglepődnöm, de úgy áll ott ez a szobornő, hogy kis érzelmi kapcsolat után legszívesebben megöleltem volna. Nem is tudom, nem áll az emberi természettől általában távol ez a fetisizmus, teljesen hétköznapi és átlagos, hogy az emberek jelentős része Mária vagy Jézusképek, királyszobrok előtt rajongva imád, könnyezik, velem azért ez ritkábban fordul elő, de ez a testbeszéd, ez a testtartás, ez a lesütött szem, ez a kiszolgáltatottság rám is hatott. Amúgy is elmondhatatlan fájdalmat érzek sokszor a népem gonosztettei miatt, legyen az náci, nyilas, kommunista mocsok, holott mindezek az eszmék kilométeres távolságban vannak hozzám. De ezt a nőt nagyon sajnáltam, ebben a kendőben, ebben a szoknyában, ebben az órában... pedig nem is létezett talán, csak egy idealizált sváb asszony. De akkor is... meg tudnak valaha ennek a veszett országnak bocsájtani? És nekem?