Botond Bicske

Mint Dávid és Góliát, ő is kiállt a kocsma elé a behemót görög óriással, egyes mesemondók szerint baltaszerű bárd fegyverével, más hiteles szemtanúk szerint buzogánnyal fickósan bevágta a bizánci érckaput, úgy, hogy az szakadt széjjel és szana! Aztán meg a hatalmas, de nyilván szellemi fogyatékos óriást felkapta kézzel, aztán adj neki! Az meg csak figyelt és pislogott. Hát ilyen gyerek volt ez a mi Botondunk, de a valóságban nem biztos, hogy létezett. Nem baj! Akkor is miénk! Éppen most olvasom Cserna-Szabótól a Zerkót, Attila törpéjét, és hát (Cserna-Szabó is nyilván szemtanú), a hunok ilyen kis izgága törpék voltak mind. A magyarok meg nyilván olyanok, mint a hunok. Na, hát akkor a Botond meg éppen. Namármost. . . mindazzal együtt, hogy létezett vagy nem létezett, a nemzetségével együtt megalapította Bicskét! Bicske pedig igenis létezik, itt van, tessék, itt a bizonyíték!