Nem tudom, mit érdemel

Ez inkább olyan vicces kaland. Biharugrán kora délután bezár minden, boltok nyelvet öltenek, aztán néha mégis csak kéne valami... ez az útszéli krimó meg szemmel láthatóan nyitva van, zajlik előtte a társasági élet. Amikor döntenem kellett, hogy estefelé 10-15 kilométert autózzak még oda is meg vissza valahová, vagy inkább bepróbálkozzak itt, hát egyszerélünk alapon bementem ide. Főleg ásványvízre lett volna szükségem, a nyaralóban nincs ivóvíz. A látogatás pillanatában embertelen trágyaszag öntötte el a környéket, de olyan sűrű, hogy a fejed belevered. Bent a krimóban egy javakorabeli szőke hölgy épp kétpofára evett egy tányérból valamit a brutális székletgázban. Jó étvágyat kívántam hát illendően. Majd zavaros vita következett, hogy én itt miféle ásványvizet kérek, mennyit, palackkal vagy milyen kiszerelésben, hogy is van ez. Megállapodtunk két palackban. Ha már lúd, legyen kövér, osztozom a nép életében, én is kértem a hűtőből egy hideg kaktusz-ízesítésű italt, és bátran megittam, dacolva a szagorkánnal. Aztán belejöttem, vettem még néhány csokoládét is, öt perc múlva sima helyinek éreztem magam, és a zsákmánnyal távoztam. Nevetséges összeget fizettem mindezért.