Falumúzeum Biharugra

Telefonos előkészítés, alapos körüljárás, mi mikor van nyitva, sőt, egyik helyi kultfelelős a másiknak is telefonál, kézről kézre adják a vendéget, szóval, egyik délután 5-re ide is megbeszéltünk egy randevút az itteni hölggyel, Kis akadályozás, egy híd le volt zárva valahol a távolban, kerülőút, 30-40 km, de inaszakadtáig hajszolva a lovakat negyedórás késéssel mégis ideértünk, persze közben telefonáltunk, de a hölgy rendületlenül, türelmesen várt. A falu közepén van egy 200 éves ház, elég feltűnő, masszív szerkezet, amikor kihaltak belőle, akkor amolyan múzeum lett. A bájos, drága idős hölgy jóval 80 éven felül szívesen kinyitja, megmutatja bárkinek, akár még éjfél után is, saját elmondása szerint. Csak hát már nem olyan fürge, el kell neki ide jönni otthonról, meg vissza. De ez a ház, az a múzeum mindent megért! ! Hihetetlen mennyiségű régi tárgy, dokumentum a falu, környék lakóitól folyamatosan összehordva, állítólag olyan is van, hogy csak hozzák, leteszik a küszöbre, itt hagyják, ez a gyűjtemény egy csodavarázslat! Személyes holmik, fotók is akadnak, van olyan tárgy, ami akárhány példányban fellelhető, rendőrruha, katonaruhák, sapkák, És ez nem olyan bükkfafejű hely, hogy fúúmá, nem szabad semmihez hozzányúlni, dehogynem, szabad hát, fel is próbálhatod a ruhákat, sapkákat, bármit, tűzoltó voltam s katona, vadakat terelő juhász. . . szóval kitűnően szórakoztunk közben, az imádnivaló hölggyel együtt nagyokat kacagtunk baromkodás közben, ő is szívesen fotózgatott minket, hogy milyen önfeledten jókedvű hülyék is tudnak lenni ezek a pestiek, csupajó volt minden! Elképesztően gazdag muzeális anyag, se vége, se hossza a tárgyaknak, a hozzájuk fűződő történeteknek. Megtudtuk azt is, hogy a trianoni határokat mi befolyásolta, ezeket a legendákat már számtalan helyen hallottuk, északon és délen, keleten és nyugaton, hogy mindig volt valami szuperhűséges népfelkelés, vagy valami pörgebajuszú ravasz pásztorember, aki miatt visszakerült Magyarországra ez meg az a település, hát itt is volt egy jó nyelvtudással rendelkező asszony, aki, amikor a francia tiszt Romániához csatolta ezt a falut, nagyon szépen megdumálta, és a tiszt hát visszarajzolta ezt Magyarországra, Ilyen egyszerű ez az egész Trianon kérem, sok ravasz cigánylegény, nyelveket beszélő asszony, kaszára fakadó zsellér, oszt visszakerül izibe minden mindig az Óhazához. . . Szóval, pazar időtöltés a múzeum, siránkoztunk az édes-drága néninek, hogy fizetünk bármit, csak mondja meg, mibe kerül, nekünk ez mindent megér, de ő azt mondta, hogy a fizetség csak az lehet, hogy álljunk mindketten a kertben lévő kemence mellé és ő ott lefotóz minket. Ennyi a díj. Sokat nevettünk, sokat láttunk, sokat szerettünk, ajánlom is tiszta szívből ezt az egészet bárkinek!