Tisztelet a nemzet művészei előtt

Ezt mindenképpen megötösölném. Nem azért, mert tökéletes a kivitel, az is jó, de a szándék igazán nemes. Szórakozott robogásom közepette a kereszt látványa állított meg, nem tudtam erről a helyről, mi ez, térülés, forgolódás, parkolóhely keresése, aztán hajrá felfedezni. Ez a kereszt a felirata szerint a magyar teatristák keresztje. Rajta rengeteg név, ismert nevek, szerintem mindenki által. Hát, hogy mindenki kereszten van... azért ezzel akadna egy kis gond, azt hiszem, a magyar színjátszás krémjének, színének és virágjának a jelentős része zsidó volt, nem tudom, hogy mennyire örülnek ennek, hogy keresztre feszültek, de én sem örülnék, ha a megkérdezésem nélkül rám applikálnának egy keresztet, pedig én aztán katolikus vagyok. De ez a mindent bekeresztezünk egy mánia... az értékét veszíti el ezzel a szimbólum. Lépjünk tovább... a csodás neveket tartalmazó kereszt mögött áll egy amolyan kapuféle, rajta csillag, az oszlopain pedig a magyar opera jeleseinek nevei sorakoznak. És itt nincs vége a színészligetnek, ez csak a kezdet. A lankás domboldalon végig, egy-egy fa tövében a nemzet színészeinek nevei sorakoznak, azaz nem sorakoznak, kicsit inkább elszórtan vannak a réten, minden névhez egy fa tartozik, van, aki maga ültette ide a nevéhez tartozó fák. Szép kezdeményezés, szép hagyomány, csak dicsérni lehet! A képek csak elszórt példákat mutatnak, természetesen a teljesség igénye nélkül.