Bogyoszlón tör az ég felé

A templom építéséről, koráról, stílusáról már nem sokat kell szólnom, az ittjartam az ismertetőben már lenyúlta előttem a témát. Szóval, én valóban itt jártam, tehát akkor csak magamról A környék hemzseg a szebbnél szebb evangélikus templomoktól, katolikus viszonyleg kevesebb van. De a csuda szállásadóim, akiknél Bogyoszlón laktam és akik viszont Jobaházáról jártak át hozzám, elintézték, hogy megnézzem a jobaházi ferdetornyút, és vele párhuzamosan azt is, hogy a bogyoszlóiban is fogadjanak. Tehát én, mint egy megkergült turnézó plébános rohangáltam faluról falura és templomból templomba napokig. Na, de soha ne legyen nekem ennél nagyobb bajom! Szóval, amikor elköszöntem Jobaházán, itt már nyitották is ennek a kapuját. Csupa hála vagyok. A helyi kántorasszony lehetett, mert felmentünk az orgonához, panaszkodott, hogy a nyár, a nagymeleg tönkretette a szerkezetet, más templomban is hallottam ugyanezt, szóval pár megszólaltatási próba után benéztünk az orgona belsejébe, tényleg nem emelkedik a légpumpa, valami baj van pedig mekkora hangja van, ha szól! De a templomról: Bár maga az épület klasszicista (1836-os), a templom tornyában rejtőzik az ország egyik legkorábbról épségben fennmaradt középkori harangja, amely 1513-ban készült. Csoda, hogy a történelem viharai és a világháborús fémbeöntések során épségben megmaradt. A közelmúltbeli belső felújítás során a templom padozatát az eredetivel megegyező, kifejezetten értékes solnhofeni mészkőlapokkal burkolták újra. Ez a finomszemcsés, híres bajorországi kőzet gyönyörű, természetes textúrát ad a belső térnek. Tudok ilyen lexikon-ízű szövegeket összekeresgélni én is. Kell többet mesélnem róla? Azt hiszem, nem. Illusztrációt bőven tettem mellé, nézegesd azokat, meg majd a valóságban is látogasd meg!