Kis hiánypótlás

Nahát, Böhönyén még nem ettem, aztán mi lesz, ha az intenzíven megkérdezi a pap az utolsó kenet feladásakor, hogy fiam, ismerd be bűneidet, ettél te Böhönyén? Mit felelek neki? Inkább elébe megyek a dolognak. Szóval, bejelölt cél Böhönye, Nyíres kisvendéglő. Nem is néz ki rosszul, ebből még bármi lehet. Az előtér kocsmahangulatú, a teraszon is ülnek, ki tudja miért, mert eszement meleg volt. Mi egy belső helyiségben húzódtunk meg, különös tekintettel arra, hogy a külső téren valami dögletes szag hullámzott, egy közeli sertéstelep üzenete, nahát, az meg a meleg, együtt.. szóval inkább bent. Itt közel a WC-hez. A sors már csak ilyen fintorokat vág. Étlapot látjátok, lehet benne nézelődni, én un. Jókai bablevest kértem, nejem pedig csirkemell csíkokat, miután az, amit először kért, az éppen nem volt. Lassan megy itt az idő... a hölgy nagyon soká jött oda hozzánk az étlappal, aztán nagyon soká vette fel a rendelést, aztán még hosszabb ideig szöszmötölt valaki a konyhában, mire megkaptuk. Indokolatlan volt, ebédidőben jártunk, vendég meg alig. A Jókai az a mégis van benne vakami zsíros-bőrös húsdarab, meg akad benne azért bab is mintájú volt. Nem volt igazán öröm az evés. Nejemé sokkal egyszerűbb anyag volt, abban mit lehet elrontani, csirkehús meg kukoricás rizs, Hogy ezért a két tányér ételért meg valami kísérő italért 7800 forintot fizettem, az sok egy ilyen helyen. Hát de legyen nektek nagyobb szerencsétek itt.