Külcsín van, belbecs nincs

Kívülről nézve nagyon kínaiak akarnak lenni, de az itthoni kínai színvonalhoz is csak alulról konvergálnak. Megragadt bennem egy korábbi bejegyzésből, hogy mosolytalan a kiszolgálás. És tényleg az! Még a „visszamosolygó automata” is ki van kapcsolva. Pedig tudnak nevetgélni, láttam. Igaz, akkor egymással diskuráltak mosolyogva. A főnöknek látszó középkorú pár az egyik pultközeli asztalnál számolgatott valamit elmélyedve – szintén mosolytalanul. Ezek szerint, itt felvételi követelmény a komolyság, vagy inkább a komorság. Mondjuk, a gombás csirkéjüket kóstolva nincs is okuk a mosolygásra.
Esetleg annyi a megmosolyogtató, hogy igyekeznek tradicionálisnak látszani, de az asztalokon Marlenkát reklámoznak.