Sosem változnak meg

Igazából ez egy egész tűrhető hely lenne, ha valaki végre kitakarítana - mindenféle értelemben. A héten ismét elkövettük azt a hibát, hogy betértünk oda. Nyáron voltunk ott utoljára, és kíváncsiak voltunk, változott-e valami. De semmi. ...Nyáron leültünk a kinti deszkatákolmányra, ami úgy mozgott, hogy percenként felborult valami az asztalon. Aztán az a nyegle pultosgyerek... (magas, modortalan, állandóan tréningruhában van, sose köszön) Értelmiségi társasággal mentünk oda, 50en túli nők és férfiak. Leültünk a középső asztalhoz, erre kicsörtet, hogy oda ne üljünk, mert mi csak 5en vagyunk és az 7 fős asztal, (oké. Leültünk a szélére. Erre jön két formás kislány, leülnek. Pultosgyereket nem zavarja. mindegy, nem szólunk.) Ahogy akkor se szólunk, amikor 200 forintot 20asokban ad vissza, vagy amikor átláthatatlanul mocskos a pohár...ha jattot adtunk, sose köszönte meg Akkor se szólunk, amikor az egyik barátunk (idős, egyetemi tanár) után úgy ordít ki, hogy: Hé, fizetted a háromezret??!!) Ez volt az utolsó csepp, fogtuk magunkat, eljöttünk. Nem vagyunk suhancok, valahogy elszoktunk már ettől a stílustól, és ne is tegezzen. ... A pultosfickó hangosan eldiskurált sporteseményekről a helybeli szakadt alkeszekkel, de minket nézett le, miközben semmi okot nem adtunk rá. ...Én próbáltam vele barátkozni most is, mindig tettem valami kedves megjegyzést, hogy ó, de finom a bor, ...ó, de finom volt ez a fasírtmilyen klassz a vécé, le lehet húzni de a legkisebb reakciót sem sikerült kicsikarnom belőle A többiek már nevettek rajtam, látták törekvéseimet, és mondták, hogy adjam fel, én mindent megtettem, ez soha nem fog összejönni, ezt az embert nem töröm meg... Régebben sűrűbben jártunk ide, de ha volt más lehetőség a környéken, akkor inkább oda mentünk. Valahogy meg kéne valósítani itt a vendéglátás klasszikus formáját, mert így csak a kereskedelmi rész domborodik ki, az is elég csúnyán.