Az elégetett almáspite, avagy a porcukor ápol és eltakar

Amikor az ember egy kantint értékel, akkor nem számít arra, hogy a kiszolgálással különösebb probléma adódhat. Betértünk, hogy rendeljünk egy finom almáspitét. A rendelés felvételekor, egyben fizetéskor csak azt felejtették el közölni velünk, hogy ez egy egész délutános program lesz. Közel egy óra várakozás után látom, hogy az egyik ott dolgozó fiatalember kiveszi a sütőből az odaégett süteményeket, és odasétál velük egy másik kollegájához, majd felteszi neki a kristálytisztán érthető kérdést Mi legyen? Egy kicsit barnább lett és jóízű nevetgélések közepette a kolléga kicsit megsöpörgette a kesztyűtlen, hagymát vágó kezével az egyik almáspite tetejét, majd hozzátette: A porcukor ápol és eltakar. Ezek után mosolyogva felszolgálták a desszertet, mintha mi sem történt volna. Nos.. se nem ápolt, se nem takart el, cserébe élvezhetetlenül égett volt. Megkóstoltuk. Mondanom sem kell, hogy az előzmény önmagában elvette az étvágyunkat. Kiábrándító, főleg ilyen hírű helyen, ilyen árkategóriában.