A történelem kibújik a földből

Voltál már ásatáson? Amolyan igazin, ahol éppen gazdag leletanyag bukkan elő földből. Hát ez csudaklassz dolog. Az más, hogy filmen nézed, meg más, hogy állsz a részek mellett és figyelheted, hogy honnan mik kerülnek elő. Javaslat, hogy előbb menj az Aranymonostor központba, ott alaposan műveld ki magad a helyről, aztán menj át a Pétermonostorára, ahol élesben folyik a feltárás. Átmehetsz gyalog is, 700-800 méter és út közben megnézheted a magyar szentek szobrait is, vagy átmehetsz autóval, aztán akkor hosszabb, de kényelmesebb. Azért mentem autóval, mert ha otthagyom a kocsit, akkor majd vissza is kell gyalogolni érte,. Tehát cél az ásatás. Az Aranymonostorban megtudtad, hogy a terület tele van halottakkal, sokfelé, több rétegben fekszenek egymáson. A tatárok temetetlenül is hagytak itt a lakosságból, aki menekülés közben halt meg, az hasra esett, úgy maradt, aztán lassan befogadta a puszta, a föld. Őket így lehet megtalálni. A régészek, szimpatikus, kedves, fiatal csapat, igazán jól fogadtak, mosolyogtak, bíztattak, csak kérdezzek bármit, azért vannak itt, szívesen elmesélik, válaszolnak. Éppen sírokat bontottak ki. Az Aranymonostorban megtudhattad, hogy hihetetlenül gazdag anyagot rejt itt a föld, nagyon sok mindent csak úgy szétszórtak, maradt, ahol volt. Ez egy nagy, virágzó egyházi és kereskedelmi központ volt valaha, ma jelentéktelen külterület. Az egyik nagyon jófej régész velem jött, körbejártuk a területet, megkülönbözettünk ember és más állatok csontjait, meg kaptam arról is jó ismérveket, hogy honnan lehet megtudni, hogy ki miben halt meg. Hát egy ilyen klassz kalandot hogy lehet még jobban elmesélni? Sehogy, ezt érezni, látni kell. A jelen veled van, a múlt meg egészben vagy részben megismerhető.