Sajátos viszonylat

Bükkszentlélek nem egy nagy hely, itt-ott egy-két ház az egész. Viszont van itt egy hatalmas kolostorrom, hát csak megnézi már a szegény errejáró... Igen ám, de nem olyan egyszerű. Az út sem odáig, meg aztán mi van, ha mégis megérkezel? Egyetlen vékony út vezet a főút leágazásaként, azon legurulsz szépen és puff, egy sorompóba ütközöl. A sorompó azt mondja, hogy te nem tartozol ide, idegen fazon vagy, a romok megközelítése gyalog elképzelhető. Leparkolni se mehetsz be. De az út nem elég széles, hogy ott parkolj, hát valahogy szerencsétlenkedd oda magad az egysávos út szélére, hátha elférnek majd tőled. Na de itt már nem fordulsz meg, ha eddig eljöttél, tehát dacosan hajrá befelé. Ez egy olyan hely, ahol zártkörű rendezvényeket szoktak tartani, most is azt tartottak, ismeretlen izmusok követőinek, vagy nem is tudom. Az egyik bizonyos méltatlankodással meg is kérdezte egy másiktól, hogy miféle idegenek mászkálnak itt, a másik meg annyit szólt,. hogy talán valami turista, oszt a romokhoz megy... étterem is van, büfé is van, be se mehetsz, szigorúan zártkörű az is. Talán valami szupertitkos országban élek. Talán szamojéd kémek tartanak itt továbbképzést. De nem számít, elmentem a romokhoz, nincs az messze, csak át kell sétálni a védett területen, és már messziről látszanak is. Meg közelről is látszanak. Hogy miért ide építkeztek annak idején, micsoda bizarr gondolat, de hát ezen már sokat töprengtem, a világtól távol, elzárva a rengetegben, rengeteg vérrel és verejtékkel felépített monstrumokban zümmögtek valami felkent fickók, és csak nekik volt szabad. Hogy ebben kinek mi volt az üzlet, az már egy másik kérdés. És hát az utókor... valami cég, üdülő, rendezvényközpont vagy mi, rátelepedett erre az egészre, oszt einstand, magáévá tette romostul, mindenestül. Te meg restelkedve pislogsz, ha meg akarod látogatni.