Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Cecei Tájház Cece

. . Nagyon nem jutunk sokra. 2 perc múlva visszahív, már sokkal összeszedettebb, kijött az első sokkból, és nagyon kedvesen mondja, hogy a lánya már kocsiba vágta magát és indul is értünk, dehát ahogy odaér a külső tanyákról, 10 perc, vagy több. Sebaj, mondtam kedélyesen. Nem kellett sokat várni. Tényleg jött a hölgy, kanyar, fék, kiugrik, nyitja is az ajtót. . . kicsit olyan benyomást nyújt a kert, a kerítés, a kapu, mint ahol már régen nem jártak. De sebaj, a hölgy örömmel teszi a dolgát, épületeket nyitogat, törölgeti a port, öntöz, locsol, tessék, lehet bárhová menni, nézni, csak bátran. . . szedjünk a körtefáról is, csak potyog róla az érett termés, együk, vigyük bátran. . . hát így. És aztán bejártuk a házakat, a hálót, a konyhákat, a csűröket, megcsodáltuk, amit lehetett, e vidék tárgyi emlékeit. Kaptunk hozzá kísérő szöveget is, értelmeset, kedveset. A hozzáadott lelkesedés ötös, úgy, ahogy van. Csak hálásan tudok gondolni erre a mai kis futó látogatásra.