Még mindig Cegléd

Ne legyen most Cegléd, legyen valami más, kiáltottam, és elkezdtem hajtani az autót a városból kifelé, Abony irányába. Elhagytuk a lakott vidéket, mezők és erdők sokáig, és egyszer csak egy kanyarban ott van ez, szembejön a Röfi Csárda. Bevallom, nem volt túlvonzó így kívülről. Egy kicsit leharcolnak látszott, vagy inkább használaton kívülinek, vagy bezártnak. Felhős volt az ég, szemerkélt tegnap sár is volt, a parkoló egy kicsit sivár... na sebaj, bemegyek, körülnézek, addig az asszonyok maradjanak a kocsiban. Bementem és lám, nyitva is volt, és 5 fokkal barátságosabb is, kedves a kiszolgálás, finom a húsleves, finom a rántott máj, na, nem nagyon finom minden, de azért finom. Itt-ott van némi kívánnivaló, nem egy fényes hely ez, de azért egy barátságos, út menti csárdának, ráadásul ennyire olcsónak, szóval, azért azt díjazni kell! Ajánlom is! Állj meg, ha itt lettél éhes!