A SZOBOR ÉS A HARANGLÁB

Aki ott volt, nem feledi a felszabadult hangulatot, örömöt, amely átjárta az embereket, amikor 1989. október 23-án déli 12 órakor az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás ünnepélyes keretek között, az Országház erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Ez az emlék jutott eszembe a Református Nagytemplom kertjében sétálgatva, amint egyszer csak egy különös alkotásra lettem figyelmes. Egy oszlopszerű szobor, amelyet fából ácsolt harangláb tetőz és vesz körül. Közelebb menve, a harangláb előtt, lenn a kőburkolatban megláttam a táblát, eszerint miközben Budapesten a köztársaság kikiáltásán örvendett a nép, Cegléden aznap felavatták az 1956-os forradalom évfordulójára emlékezve és emlékeztetve a Szabadság fája elnevezésű köztéri művet, Varga Gábor keramikusművész alkotását. Az első lehetséges napon! Az országban először Cegléden állítottak szobrot a forradalom tiszteletére. Legalábbis a városban így tartják.
A Szabadság fája című szobor valóban egy a gyökereivel erősen a földbe kapaszkodó fát ábrázol, amelynek törzséből egy ifjú mellszobra emelkedik ki. Sajnos az alsó ajkát mintha már javítani kellett volna. Többször is körbejártam a kompozíciót, de akárhogyan is néztem, a harangláb, benne a kerámia harangocskák valahogy nagyon nem illettek a szoborhoz. Feltűnően látszik, hogy később, más ízlésvilág alapján került ide. A későbbi kihelyezést igazolja a másik tábla, melynek szövegéből kiderül, hogy az államalapítás millenniumi évében, 2000. október 23-án helyezték el a szobor fölé a haranglábat. Nem szerencsés, nem összeillő, nem ízléses stb. Hogy a kis harangok megszólaltathatók-e, nem tudom. Látni azt lehet, hogy mindegyiken van egy évszám, a magyar történelem jobbára tragikus kimenetelű jelentős eseményeit felidézve...