KORONÁS PARASZTVEZÉR

Többször voltunk már Cegléden, de ezt a szobrot még nem néztük meg közelről, pedig érdemes. Ahogy a város katolikus templomát elhagytuk, a kétalakos emlékművet hátulról meglátva is bizonyosak voltunk benne, hogy Somogyi József szobrászművész alkotásához közelítünk, amely valamikor a 70-es években készülhetett. Mert annyira jellemző a művész akkoriban közterületekre került alkotásaira. És igen, a talapzaton lévő tábla igazolt bennünket: A szobrász 1972-ben készült művét őrzi a tipikusan alföldi, kisvárosi tér a templom mögött. Bevezetésül ennyi elég is lenne, de utánaolvasva az emlékmű történetének, kirajzolódott egy igencsak különös szobor-múlt. Nem ez volt ugyanis itt az első plasztika, amely Dózsa Györgynek állított emléket. Az 1957-ben felavatott, ugyancsak Somogyi József által megformált egyalakos, korábbi Dózsa-szobrot ugyanis lebontották. Nem politikailag, nem ideológiailag volt vele probléma, hanem a város Dózsa György születésének 500. évfordulójára valami jelentősebb, impozánsabb, nem is szobrot, emlékművet kívánt állítani a parasztvezérnek. Hozzátéve, hogy Dózsa születésének pontos éve nem is ismert, valamikor 1470 körül jött a világra. A kádári kultúrpolitika viszont úgy döntött, hogy 1972-ben lesz az emlékév. A szerényebb, bár az sem jellegtelen, de az adott helyen nem igazán jól érvényesülő eredeti szobor ekkor elkerült Kiskunfélegyházára. Ha arra járunk, majd ott megnézzük.
De miért volt ilyen fontos Cegléden Dózsa méltó megjelenítése? Több évszázados, de történészek által nem igazolt, legenda szerint Dózsa György Cegléden mondott el egy híres beszédet. Az viszont valós, hogy innen származott egyik nagy segítője, alvezére, a helyi plébános Mészáros Lőrinc, Lőrinc pap. Ezek miatt a városban Dózsának nagy kultusza alakult ki.
Több mint fél évszázada áll tehát Cegléd főterén a kétalakos Dózsa-emlékmű, a helyiek számára már nyilván megszokottan. Nekünk viszont újdonságként. Két rusztikusan megformált, kemény férfiember, két parasztember áll egymás mellett. Kettejük közül a vezért a fejére helyezett korona azonosítja, bár ennek történelmileg semmilyen indokoltsága nincsen. A művész elmondása szerint ezzel egyfajta parasztkirály alaknak mutatja az 1514. évi felkelés fővezérét. A kiegyenesített kaszák könnyen értelmezhetőek, hiszen ezek voltak a szegény, paraszti lázadók fegyverei. De hogy miért van a társalak kezében két kasza is? Talán, hogy illusztrálja, tömegek követték a vezért, és a harc a tömegekért folyt. Dózsa alakjához viszont hátulról illeszkedik egy kasza, ami tartalmilag értelmezhetetlen. Én inkább formai okot gondolok e megoldás indokaként, hiszen a kaszák jól összefogják, szigorúbbá teszik az emlékmű látványát és mondandóját.