Bakancslistám rövidül

Olvasgattam más helyen, hogy húú, ez nehéz ám, csak erős, fiatal, jó kondícióban lévők próbálják, meg hát a múzeumban ugyanígy figyelmeztettek is, Magam nyelvére lefordítva, mintha azt mondták volna, hogy nem való ez már az ilyen öreg fütyiknek, lássa már be mindenki a saját korlátait, határait.... Jó, de most mit tegyek? Az ország nagy barlangjait bejártam, a Szeletától a Pál-völgyin át az Istállóskóig, meg Aggtelekig, Abaligetig, pont a Suba lyuk nélkül haljak meg? Itt még tényleg nem voltam. Így aztán lesz, ami lesz, neki az erdőnek! Hát, a feljárat az tényleg elég vad. Akárcsak a Jankovich barlanghoz, de talán ez nehezebb. Korlát van, nem mindenhol, de lehet kapaszkodni, sokszor viszont lépcső nincs, csak amorf sziklák. Haha! És félúton találkoztam egy nálam látszólag jóval idősebb házaspárral, jöttek lefelé, centiről centire léptek óvatosan, de megcsinálták, felmásztak meg le is. Na, akkor mi ez nekem? Szóval méterben nem sok a sík útról, de sokáig tart. De végül izzadtan felérsz, és tényleg hatalmas! Egyedül voltam, nincs ember a fényképeken, nincs mihez viszonyítani, de eltörpülsz a kupola alatt, az biztos. Ráadásul megmásztam a belső meredeket, van a barlangnak egy felső nyílása is, megzavart denevérek cikáztak a levegőben, de na! Csudajó élmény! Aztán én is centiről centire óvakodtam le, néha meg-megcsúszva, de hála Istennek, megvagyok, ép vagyok, és feltétlenül gazdagabb lettem a kalanddal!